A magyar színházi élet évtizedeken át meghatározó színikritikusának, a Népszabadság egykori munkatársának halálhírét a napilap közölte szerdán az MTI-vel.

Molnár Gál Péter, aki MGP-ként írta be magát a színház- és a médiatörténetbe, 1961-ben szerzett diplomát dramaturgként, de már 1960-ban a Petőfi Színház dramaturgja lett. A hatvanas évektől a Népszabadság kulturális rovatának munkatársa volt 1978-ig, amikor egy utazás előtt a Ferihegyi repülőtéren a vámvizsgálatnál egy kicsempészésre szánt mikrofilmet találtak nála. Utóbbi az akkori demokratikus ellenzék ismert személyisége, Kenedi János cikkét tartalmazta, amit a párizsi Irodalmi Újságnak szánt. Az írás így is megjelent, de MGP-nek mennie kellett a pártlap Népszabadságtól.

Ezt követően a Magyar Színházi Intézet tudományos főmunkatársa lett, majd dramaturgként dolgozott a Pécsi Nemzeti, a Békés Megyei Jókai és a Veszprémi Petőfi Színházban. 1988-tól ismét a Népszabadság munkatársa, majd főmunkatársa volt.

2004 novemberében elismerte, hogy 1963-ban aláírta a belügyi beszervezési nyilatkozatot. Mint kiderült, a színikritikus azért lépett a III/III-as csoportba, mert megzsarolták.

Meghatározó színikritikái mellett megannyi tanulmányt és könyvet publikált. Ezek között volt a Honthy Hanna és kora (1967), az Olvasópróba (1968), a Rendelkezőpróba (1972), az Izgága Színház (1974), a Színházi holmi (1976), az Emlékpróba (1977), A Latabárok (1982), A Páger-ügy (1988), a Latinovits (1990), a Hogyan csináljunk rossz színházat? (1994), valamint A pesti mulatók (2001).