Húsvétkor Jézus kereszthalálból való feltámadását ünnepli a kereszténység, amelynek időpontját a Krisztus halála utáni néhány évszázadban sok vita övezte. Végül Kr. u. 325-ben a niceai zsinat döntött arról, hogy húsvét a tavaszi napéjegyenlőséget, azaz március 21-ét követő első telehold utáni vasárnapra essen - közölte Hetesi Zsolt.

A csillagász szólt arról, hogy Jézus kereszthalála akkor történt, amikor a zsidók pészah ünnepére készültek, ezért a mai napig közel esik egymáshoz ez a két vallási esemény, ugyanakkor a húsvét és a pészah soha nem esik teljesen egybe.

A Hold járásához kapcsolódik

A húsvét a Hold járásához kapcsolódik, ahogy a zsidók is a Hold fázisaihoz kötötték a különböző eseményeiket. Ennek megfelelően a zsidók pészah ünnepe az Egyiptomból való szabadulásra emlékeztet, amely a tavaszi napéjegyenlőség utáni teleholdra esett. Ennek ünneplésével alakult ki az egyistenhiten alapuló izraeli identitástudat.

A zsidó vallás szerint Isten parancsolatára ünneplik ebben az időszakban a pészahot, amikor a kivonulásra emlékeznek, és míg állt a templom Jeruzsálemben, bizonyos terményekből, így például árpából, ilyenkor mutatták be az úgynevezett első áldozatot, mintegy hálaadásként az Egyiptomból történő szabadulásért.

Nem lehetett napfogyatkozás Krisztus kereszthalálakor

A holdhónapok számítása egyébként arra vezetett, hogy mintegy háromévente egy-egy szökőhónapot kellett a naptárba iktatni, mert a holdhónapok csak 29 vagy 30 naposak, így egy idő után a 365 napból álló évhez képest lemaradásba kerülnek.

A zsidó naptár szerint Niszan hónap 14. napjára esett Krisztus keresztre feszítése, míg feltámadása Niszan 16-án, vasárnap történt.

A kereszthalálkor a Biblia is ír arról, hogy nappali sötétség következett be, ami viszont nem lehetett napfogyatkozás, mert az csak újholdkor következhet be, Jézus halála azonban nem ekkor, hanem teleholdkor történt - tette hozzá Hetesi Zsolt.