Az 1889. április 20-án született Adolf Hitler családja mindössze néhány hétig élt az épületben, amely ennek ellenére évtizedeken át vonzotta a náci eszméket követő látogatókat a világ különböző részeiről. Az osztrák állam ezért hosszú viták után 2017-ben kisajátította az ingatlant, majd szakértői javaslat alapján úgy döntött, hogy nem múzeumot alakít ki benne, hanem közigazgatási, illetve rendészeti célra hasznosítja. A szakértők szerint egy múzeum is vonzhatná a szélsőségeseket, az épület lebontása pedig a történelem eltörlésének látszatát keltené.

A mintegy 20 millió eurós (nyolcmilliárd forint) beruházással teljesen átépített épületben egy rendőrőrs és a járási rendőrkapitányság működik, összesen mintegy ötven rendőrrel.

Az objektumot videokamerák figyelik, a rendőrség pedig közölte: ellenőrizni fog mindenkit, aki gyanús körülmények között tartózkodik az épület előtt.

Az átépítés során tudatosan megváltoztatták az épület külső megjelenését, hogy az minél kevésbé emlékeztessen Hitler születésének helyszínére. Bár a hagyományos Inn-Salzach építészeti stílus elemeit megőrizték, új homlokzatot kapott az épület, a belső tereket teljesen korszerűsítették, mélygarázs és oktatóhelyiségek is épültek. A bontási törmeléket ledarálták, más anyagokkal összekeverték, majd titkos helyen helyezték el, hogy abból se válhassanak náci ereklyék.

Az épület előtt továbbra is ott marad az 1989-ben, a mauthauseni koncentrációs tábor kövéből emelt emlékkő, amely a náci terror áldozataira emlékeztet a „Békét, szabadságot és demokráciát. Soha többé fasizmust. Millió halott int bennünket” felirattal. A városvezetés szerint fontos, hogy a házról készült fényképeken ez az emlékmű is látható legyen.

A döntést ugyanakkor nem fogadta egyöntetű támogatás. Egyes történészek és a mauthauseni emlékbizottság szerint a rendőrőrs kialakítása nem elegendő a náci múlt feldolgozásához, és nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a hitleri bűnök bemutatásának, például többnyelvű tájékoztató táblák elhelyezésével. Attól is tartanak, hogy az átalakítás önmagában nem szünteti meg a neonáci látogatók érdeklődését.

Braunau polgármestere, Johannes Waidbacher ugyanakkor úgy vélte, hogy a város lakossága összességében elfogadta a megoldást, még ha nem is létezik olyan megoldás, amely mindenki tetszését elnyerné. A helyi rendőrség szerint az utóbbi években már csak elszigetelt incidensek történtek, de Hitler születésnapja környékén továbbra is megjelennek olyan látogatók, akik virágot vagy koszorút helyeznek el, illetve fényképezkednek az épületnél.

Az osztrák kormány reményei szerint a ház új funkciója hosszú távon megszünteti annak kultikus vonzerejét, és az egykori diktátor születési helye a jövőben inkább a demokratikus jogállam jelenlétét jelképezi majd, mintsem a náci múlt iránti nosztalgiát.

Hitler egykori müncheni otthona, a Prinzregentenplatzon álló kilencszobás lakás is már évtizedek óta rendőrőrsként működik

– a braunaui megoldás tehát nem példa nélküli. Szakértők ugyanakkor rámutatnak: Nürnberg, a birodalmi pártgyűlések városa sokkal komplexebb módon, egy dokumentációs központtal és évi háromszázezer látogatóval dolgozza fel a náci múltat. Braunau ezzel szemben a „csendes felszámolás” útját választotta – a kérdés csak az, hogy ez a csend valóban véget vet-e a „barna” zarándoklatoknak, vagy csupán új, még nehezebben követhető utakat teremt a Hitler-kultusz számára.