Nigel Lawson 1983-tól 1989-ig töltötte be a pénzügyminiszteri tisztséget a Thatcher-kormányban, és ezzel - a Tony Blair vezette egykori munkáspárti kormány pénzügyminisztere, Gordon Brown után - a brit politikatörténetben a második leghosszabb időt töltötte a pénzügyi tárca élén. Brown tíz évig, 1997-től 2007-ig volt a három egymást követő Blair-kormány pénzügyminisztere.

Lawson nevéhez fűződik a Thatcher-éra hatalmas ívű gazdasági átalakítási programjának pénzügyi irányítása.

Ennek egyik meghatározó, máig alapvető hatású mozzanata volt az 1986-ban kiteljesedett nagy deregulációs tőzsdereform, a Big Bang, amelynek fő eleme az egymással és a brókerekkel kereskedő részvénykereskedők (jobberek) és a befektetők megrendeléseit a jobberek közbejöttével teljesítő tőzsdeügynökök (brókerek) feladatköreinek egyesítése, valamint a tőzsdetagság lehetővé tétele a részvénytársaságok (bankok, vállalatok) számára is.

Így vált lehetségessé 2001-ben, hogy a Londoni Értéktőzsde (LSE) is megjelenhessen a Londoni Értéktőzsdén, vagyis a londoni tőzsdét működtető cég saját részvényeit bevezethette saját kereskedelmi platformjára.

Lord Lawson jóval később elismerte mindazonáltal, hogy a széles ívű pénzügyi-értékpiaci dereguláció - és ennek keretében a kereskedelmi és a lakossági banktevékenység elkülönítésének felszámolása -

nem várt fejleményként hozzájárult a 2008-ban elhatalmasodott globális pénzügyi válsághoz.

Nigel Lawson ugyanakkor az adócsökkentések pénzügyminisztereként is bevonult a brit gazdaságtörténetbe. Az 1980-as években a személyi jövedelemadó legalacsonyabb kulcsát 30 százalékról 25 százalékra, a legmagasabb jövedelműek adójának felső rátáját 60 százalékról - négy köztes adókulcs megszüntetésével - 40 százalékra csökkentette.

Lawson idősebb korára a Konzervatív Párt legvehemensebben EU-szkeptikus táborának meghatározó befolyású szószólójává vált.

A veterán tory politikus már évekkel a brit EU-tagságról 2016-ban tartott - a kilépésre (Brexit) voksolók szűk, 51,89 százalékos arányú győzelmével végződött - népszavazás előtt folyamatosan hirdette, hogy Nagy-Britanniának ki kell lépnie az Európai Unióból.

Nigel Lawson a referendum előtt három évvel, 2013-ban azt írta a The Times című konzervatív brit napilapban, hogy az EU "bürokratikus rettenetté" vált, amely jelentős gazdasági költségterheket ró mindegyik tagállamára, és Nagy-Britanniának ezért el kell szakadnia az uniótól.

Lawson az euróövezet életre hívását is rendkívül kritikusan szemlélte. A volt pénzügyminiszter 2011-ben, szintén a The Timesnak írt cikkében úgy fogalmazott, hogy az európai valutaunió létrehozásról szóló döntés a második világháború utáni időszak "legfelelőtlenebb politikai kezdeményezései" közé tartozott.

Nigel Lawson 2016-ban a Brexit-párti népszavazási kampánycsoport, a Vote Leave elnöke lett.

A brit EU-tagság végül 2020 januárjában szűnt meg, és ugyanannak az évnek a végén Nagy-Britannia kilépett az EU vámuniójából és egységes belső piacából, amelynek létrehozásában Margaret Thatcher kormányának három évtizeddel korábban meghatározó szerepe volt.

Nigel Lawsont öt gyermeke gyászolja, köztük Nigella Lawson, a világszerte ismert és népszerű tévészakács és Dominic Lawson újságíró, aki pályafutása során tíz évig a The Sunday Telegraph című konzervatív vasárnapi brit lap főszerkesztője volt.