"Száz év elteltével a bécsi gyermekjóléti szolgálat, a mai MAG ELF – Ifjúság és családügyi Hivatal olyan múltra tekinthet vissza, amely számos területen jelentős javulást hozott a bécsi családok és gyermekek számára - bár voltak olyan idők is, amelyek visszalépést hoztak" – mondta Jürgen Czernohorszky, Bécs város ifjúsági ügyekért felelős városi tanácsnoka a gyermekjóléti szolgálat százéves jubileuma alkalmából.

A bécsi közgyűlés ugyanis 1917. április 27-én döntött a gyermekjóléti szolgálat kibővítéséről, hogy csökkentsék a magas csecsemőhalandóságot, valamint jobb szociális és egészségügyi keretfeltételeket teremtsenek az osztrák fővárosban felnövő gyerekek számára.

1920-ban az elismert orvos, Prof. Julius Tandler lett a gyermekjólétért és egészségügyért felelős városi tanácsnok. Olyan ellátórendszert alakított ki, amelyben a város tudatosan vállalta azokat a társadalmi feladatokat, amelyeket korábban egyházi és polgári jóléti szervezetek végeztek.

Julius Tandler regnálása alatt, 1927-ben vezették be a babakelengye csomagot, amelyet minden bécsi újszülött megkapott. A város ajándéka babatakarót, ruhácskákat, pelenkát és a baba ellátásához szükséges tisztasági csomagot tartalmazott.

"Egyetlen bécsi gyermek sem születhet újságpapírra" – hangzott az intézkedés indoklása.

Ugyanebben az évben nyitották meg Bécs Város gyermekotthonát a Schloss Wilhelminenbergben, ahol a város legszegényebb gyermekeinek akartak lehetőséget adni egy szebb jövőre.

A 20-as években ugyanis nagyon gyorsan elvették a szegényebb szülőktől a gyermekeiket,

1925-ben például több mint hatezer gyermek került a város gondozásába a család rossz anyagi helyzete miatt.

1934 és 1945 között ismét jobbára a civil szervezetek vették át a jóléti feladatokat, a nemzetiszocializmus ideje alatt pedig az állam ellenőrző- és végrehajtó szervévé váltak a népgondozóknak nevezett szociális munkások.

A gyermekotthonok lakóit úgy kezelték, mintha börtönben lennének, nem volt ritka a testi fenyítés és a kínzás sem.

A második világháború után új vezetőt és új nevet kapott a gyermekjóléti hivatal, amely 1946. március 1-jétől Magistratsabteilung 11 – Jugendamt néven kezdte újra munkáját. Mivel az iskolába járó gyerekek kétharmada alultáplált volt, a védőnők élelmiszert és ruhákat osztottak a rászorulóknak. 1949-től pedig újra járt a babakelengye csomag minden bécsi csecsemőnek.

Míg 1945 és 1952 között a gazdasági okból városi gondozásba kerülő gyerekek száma egyre csökkent, addig egyre nőtt azoké, akiket viselkedési problémák miatt emeltek ki a családjukból.

1968 után a bécsi gyermekjóléti szolgálatnál is megindult a hangsúlyeltolódás:

az ellenőrzés helyett a segítségnyújtás került a középpontba.

A városszéli, hatalmas gyermekotthonokat bezárták, helyette szociálpedagógia lakóközösségekbe kerültek a gondozottak.

A nemzetiszocializmus ideje alatt elterjedt módszerek azonban több helyen még a második világháború után is megmaradtak, így például a Wilhelminenbergi Gyermekotthon lakói

évtizedeken keresztül fizikai és pszichikai erőszaknak és szexuális zaklatásnak voltak kitéve,

de sok nevelőszülőnél felnövő gyereknek is ez a sors jutott.

Bécs Városa több tanulmány segítségével nézett szembe a múlttal, és a sötét korszak tapasztalatainak feldolgozása után, 2016-ig összesen

52,53 millió euró kártalanítást fizetett ki az egykori áldozatok részére.

A bécsi gyermekjóléti ellátás középpontjában napjainkban a gyermekek védelme áll. Mintegy 1.600 magasan képzett szakember keresi a megoldást a felmerülő problémákra a szülőkkel és gyerekekkel közösen, tanácsadással és pszichológiai támogatással.