Iowa csak 1846 decemberében csatlakozott az Unióhoz, az Egyesült Államok huszonkilencedik tagállamaként. Nevét a korábban ott élő iowa indiánokról kapta, akik sziú nyelven beszéltek. Ezért emlegetik ezt a kis államot "Sólyomszem" államként (Hawkeye State) is. "Sólyomszemről" az elnökválasztások közötti időszakokban nem sok szó esik, még az amerikai hírekben sem. Mezőgazdasági - elsősorban kukoricatermesztésből és sertéstartásból élő - állam, elsöprő többségükben vallásos és társadalmi kérdésekben konzervatív emberek lakják. Ezzel együtt is: 2008-ban Iowát Barack Obama hódította meg, igaz, az állam két szenátora republikánus.

Hétfő este több mint ezeregyszáz helyiségben - iskolákban, templomokban, könyvtárakban, közösségi házakban - gyűlnek össze a választópolgárok, hogy megválasszák azokat a küldötteket, akik majd a pártok országos elnökjelölő konvencióján az elnökjelölt személyéről döntenek. Legalább két republikánus kaukuszt magánházaknál tartanak, egy demokrata jelölőgyűlés színhelye pedig lovasközpont lesz. A kaukusz, vagy jelölőgyűlés az amerikai elnökválasztási rendszer egyik sajátos - és bonyolult - formája. Tizennégy szövetségi államban döntenek így a küldöttekről. Demokraták és republikánusok külön-külön tartják a jelölőgyűléseiket, bár előfordulhat, hogy egyazon épületben lesznek, csak más-más helyiségben. S a jelölőgyűlés folyamata sem egyforma. Míg a republikánusoknál viszonylag egyszerű, addig a demokratáknál sokkal összetettebb, egyes elemzők szerint kevésbé demokratikus a folyamat.

A republikánusok a titkos szavazás hívei. Jelölőgyűléseiken a szavazók kapnak egy szavazócédulát, bejelölik rajta az általuk támogatott küldött nevét, majd ezeket a voksokat mindenütt összeszámolják s beküldik az állam pártközpontjába. A végeredmény az összeszámolt voksok összessége. A demokratáknál minden egyes szavazókörzetben a korábbi két választás demokraták által elért eredményei alapján jelölik a küldöttek egy részét. És hogy még bonyolultabb legyen a helyzet: a szavazókörzet jelöl küldötteket a megyei konvencióra, a megyei konvenció megválasztja a jelölteket a területi konvencióra, a területi konvenció pedig megválasztja a jelölteket az állami konvencióra. Az iowai állami konvención kiválasztott jelöltek lesznek a küldöttek a nyári országos elnökjelölő konvención.

Amikor megjelennek az állampolgárok a kaukuszon, akkor két csoportra válnak, aszerint, hogy melyik jelöltet támogatják. Jelen esetben: Bernie Sanders támogatói a helyiség egyik sarkában gyűlnek össze, Hillary Clinton támogatói pedig a helyiség másik végében gyülekeznek. Aztán összeszámolják, hogy kinek hány támogatója van, s az a politikus, akinek tizenöt százalék alatti a támogatottsága, nem számíthat voksra, akár haza is mehet. Majd megválasztják a jelölőgyűlés elnökét, aki a jelölőgyűlést "levezeti", azaz a jelöltek közötti nyílt vitát moderálja. A demokraták ugyanis nyilvánosan megbeszélik, hogy kit, miért érdemes támogatni. Ez a hagyomány lehetővé teszi azt is, hogy a preferenciák változzanak.

Az iowai jelölőgyűlést nagyon komolyan veszik a politikusok, és "Sólyomszem állama" dicsekedhet is néhány emlékezetes pillanattal. Barack Obama például Iowában mondta el 2007-ben azt a híressé vált beszédét, amely megfordította a választói hangulatot és hozzásegítette őt a győzelemhez, először Iowában, majd az egész Egyesült Államokban. 2004-ben az egyik demokrata párti elnökjelölt-aspiráns, Howard Dean (korábban vermonti kormányzó) nem túl jól szerepelt a jelölőgyűlésen, mire nagyot ordított, s ezzel megpecsételte politikai karrierjét. 1980-ban pedig egy viszonylag ismeretlen republikánus kampányolt hónapokig Iowában, s bár nem ő nyerte el pártja elnökjelöltségét, de iowai győzelme politikai dinasztia "menetelését" kezdte meg. A politikust George Herbert Bushnak hívták. Később elnök lett,, ő is és a fia is.

A mostani iowai jelölőgyűlések eredménye annak a próbája is lesz, hogy vajon a republikánusok elnökjelölt-aspiránsa, Donald Trump és a demokraták növekvő népszerűségű sztárja, Bernie Sanders voksokra tudja-e váltani az eddig megtapasztalt népszerűséget.