Barack Obama fejében ott van a nagy "alkunak", az Iránnal való szövetségnek, a regionális hatalmi viszonyok újjáépítésének, egy paradigmaváltásnak a víziója - mondta az AFP-nek Joseph Bahout, a Carnegie alapítvány francia kutatója.

Teherán és Washington, amelyek néhány éve még a "Nagy Sátán" és a "Gonosz Tengelye" címekkel illették egymást, az iráni atomprogramról folyó tárgyalásoknak köszönhetően de facto közelednek egymáshoz.

A megbeszélések a legnagyobb titokban kezdődtek 2011-2012-ben, majd 2013 szeptemberétől John Kerry amerikai és Mohamad Dzsavad Zarif iráni külügyminiszter nyíltan és szinte megszakítás nélkül tárgyalt a csütörtöki lausanne-i megállapodásig.

A példa nélküli párbeszéd nem csupán szoros együttműködést eredményezett az elvileg ellenséges két rendszer között, de személyes közeledést is hozott John Kerry és Mohamad Dzsavad Zarif között.

Az enyhülés kezdeteként Obama elnök 2013 szeptemberében történelmi telefonbeszélgetést folytatott Haszan Róháni iráni államfővel. Ezután levelet írt az iszlám köztársaság legfőbb vallási és politikai vezetőjének, Ali Hamenei ajatolláhnak, akié az utolsó szó Irán stratégiai döntéseiben.

A "történelmi megállapodást" üdvözölve csütörtökön Barack Obama ismét kezet nyújtott az iráni népnek: "Meg kívánom erősíteni, amit az elnökségem elején mondtam. A tisztelet és a kölcsönös érdekek alapján kívánunk önökkel szerződést kötni".
Március végén, az iráni újév alkalmából az amerikai elnök fárszi nyelvű feliratos videóüzenetében hangsúlyozta: "évtizedek során országainkat bizalmatlanság és a félelem választotta el egymástól. Most lehetőségünk van sok esztendőn át országaink és a világ javát szolgáló előrehaladást elérni".

Az Obama-kormányzat kétségkívül "makacsul törekedett a megállapodásra Iránnal, közép-keleti stratégiájának kulcsszereplőjével" - állapítja meg Suzanne Maloney, a Brookings Intézet munkatársa. Szerinte azonban Obama kísérlete nem alapult egy újabb szövetség illúzióján, az iszlám köztársasághoz való szoros politikai közeledésen.

Az ellenségeskedés és a harag ugyanis túlságos erős. Washington és Teherán 1980-ban szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat az iszlám forradalom és az amerikai nagykövetségen történt, Amerikát sokkoló túszejtés miatt. A túszválság 444 napon át tartott, 1979 novemberétől 1981 januárjáig.

A kétoldalú kapcsolatokra nehezedett az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) által irányított államcsíny is, amely 1953. augusztus 18-án megdöntötte Mohamed Moszadek kormányfő hatalmát és lehetővé tette Mohamed Reza Pahlavi sah visszatérését a trónra. Az uralkodó Washington szövetségese volt, amíg a forradalom 1979-ben el nem söpörte a rendszerét.

Irán 1984 óta - Kuba, Szudán és Szíria mellett - "a terrorizmust támogató államok" feketelistáján szerepel, amiért Teherán támogatja a libanoni síita Hezbollahot és a gázai övezeti palesztin szervezeteket.

A bizalmatlanság annyira mély, hogy Hamenei ajatolláh még három hete is bírálta az amerikaiak "körmönfont csalását", amikor egyes kongresszusi képviselők ellenezték a megállapodást Iránnal.

Alireza Nader szakértő, a Rand Corporation kutatóközpont munkatársa sem bízik a megbékélésben.

"Az iráni establishment nem akar rendezett kapcsolatokat az Egyesült Államokkal. Róháni elnök és kormánya talán szeretne diplomáciai kapcsolatokat Washingtonnal, de a legfelsőbb vezető és hívei ezt az érdekeikkel ellentétesnek vélik" - fejtette ki a szakértő, aki szerint "ez nem akadályozza, hogy tanulmányozzák a diszkrét együttműködés területeit".

John Kerry februárban elismerte, hogy Washingtonnak és a síita országnak közös érdeke, hogy harcoljon az Iszlám Állam (IÁ) dzsihadista szunnita szervezet ellen. Ha az Egyesült Államok tagadja is, hogy bármilyen katonai együttműködést folytat Iránnal az IÁ ellen, az észak-iraki Tikrítért folyó ütközetben tényleges szövetségesek voltak.

Joseph Bahout ráadásul egyfajta "összejátszást" lát a történtekben. Szerinte Iránnak és Washingtonnak Afganisztánban is érdekében áll együttműködni, hogy megakadályozzák a vallási fanatikus szunnita muzulmán tálibok visszatérését a hatalomba. 2001 végén, a tálib rendszer bukásakor, az amerikaiak és az irániak együttműködtek Hamid Karzai afgán elnök rendszerének felállításában. Irán korabeli afganisztáni főtárgyalója nem más volt, mint Mohamad Dzsavad Zarif, az atomprogramról kötött megállapodás egyik fő támogatója.