Ron Ben Jisáj, a ynetnek, a Jediót Ahronót című újság honlapjának tekintélyes publicistája már november elején, egy jeruzsálemi gázolásos merénylet után leszögezte írásában, hogy "világosan és egyértelműen ez a harmadik intifáda". Szerinte a béke helyreállítása érdekében el kell választani egymástól a városban a palesztin és az izraeli lakosságot, a palesztin merénylők ellen "vaskézzel" kell eljárni, Amerikának pedig nyomást kell gyakorolnia Mahmúd Abbász palesztin elnökre, hogy csillapítsa le a kedélyeket.

A Walla című hírportálon Avi Iszaharoff óvatosabban fogalmazott, és csak az "intifáda légköréről" írt november 11-én. Ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy a 2000. októberi eseményektől való eltérések dacára egyre nagyobb elégedetlen tömegek vesznek részt az erőszakos tüntetéseken. Szerinte az eddigi intifádákhoz képest az a legnagyobb különbség, hogy ezúttal mindkét oldal vezetői reménytelennek tekintik a palesztin-izraeli viszály tárgyalásos rendezését, és már nem is ígérik népeiknek a béke reményét.

Iszaharoff szerint a harmadik intifáda veszélyezteti a Pax Netanjahu illúzióját, amely nyugalmat és gazdasági fejlődést ígért az izraelieknek a palesztinoknak tett bármilyen engedmény nélkül, s a kormányfő emiatt rezidenciáján kívül találhatja magát az egyre közelibbnek jósolt előre hozott választásokon.

Ráadásul Netanjahu a merényletek után rendszeresen Abbászt okolja a történtekért, noha a Sin Bét belbiztonsági szolgálat és a hadsereg információi szerint a Palesztin Hatóság saját érdekében is rengeteg Iszlám Dzsihád- és Hamász- aktivistát fogott el az utóbbi hónapokban Ciszjordániában. A valódi uszítókkal ugyanakkor keveset foglalkozik az izraeli vezetés, a Hamász pedig folyamatosan, háborítatlanul újabb tüntetésekre és merényletekre buzdítja a palesztinokat, elsősorban a kelet-jeruzsálemieket. Az iszlamista szervezet megbélyegzésétől azonban ódzkodik Jeruzsálem, mindenképpen megpróbálva elkerülni, hogy a nyári fiaskó után újabb háborúba bonyolódjon a Gázai övezetben.

Az izraeli 10-es tévécsatorna szakértői a keddi merénylet után szintén a harmadik intifáda kezdetéről értekeztek. Leszögezték, hogy - szemben az előző, szervezetek irányította felkelésekkel - ezúttal elsősorban a harcra lelkesítő légkör megteremtésén dolgozik főleg a Hamász, amely vallási indítékú magányos támadásokra buzdítja az elkeseredett palesztinokat.

A Hamász ismételt felhívásai szerint minden palesztinnak részt kell vennie az al-Aksza-mecset védelmében, támadásokat kell végrehajtania saját eszközeivel, késsel, autóval. A mostani zavargások a vallási indíttatásnak megfelelően elsősorban az ultraortodoxok, valamint a katonák ellen irányulnak. Az izraeli tévé szakértője, Hezi Szimantov szerint a Hamász küldöttei a város arab lakónegyedeiben tüzelik a fiatalokat.

Ugyanakkor Abbász is felhasználja a vallási frazeológiát politikai céljaira, Jeruzsálem megosztására és az óváros megszerzésére nemzetközi segítséggel. Abbásznak Kelet-Jeruzsálemben a feszültség fokozása az érdeke, miközben Ciszjordániában igyekszik fenntartani a rendet.

Egyelőre nem világos, pontos-e a "harmadik intifáda" meghatározás az utóbbi hetek egyre súlyosabb zavargásaira és merényleteire, de az biztos, hogy a súlyosbodó helyzet elsősorban Jeruzsálemet érinti. A város veszélyeztetettségét növeli az is, hogy az izraeli telepépítési politika révén gyakorlatilag összenőttek az arab és az izraeli lakónegyedek, lehetetlenné téve a közbiztonság szavatolását magányos merénylők ellenében.

Jeruzsálem gyakorlatilag védhetetlen, egy csavarhúzóval hátulról támadó palesztin ellen semmit sem lehet tenni, miközben Ciszjordániában az utak kivételével nincs érintkezési felület az izraeliek és a palesztinok között. Ott ki-ki a saját településein él, a palesztinoknak saját rendőrségük van. A vita jelenleg a status quo körül folyik, a palesztinok annak megsértésével, Jeruzsálem judaizálásával vádolják Izraelt. Nyilván nem véletlen, hogy éppen most, a béketárgyalások megszakadása után kerültek elő a vádak, noha Izraelben már évtizedek óta beszélnek a város "hebronizálásáról", arról a folyamatról, hogy izraeli szélsőséges nacionalisták elsősorban az amerikai Irving Moskowitz pénzügyi segítségével házakat vásárolnak fel az arab negyedekben és az óvárosban.

A "harmadik intifáda" - amennyiben helyt adunk a meghatározásnak - így elsősorban jeruzsálemi magányos, "alulról jövő" merényleteket és folyamatos kődobáló megmozdulásokat jelent az utak mentén. A palesztinok tanultak a nekik is hatalmas károkat okozó, de sehová sem vezető második intifádából, s ezért most csak "kis lángon" harcolnak annak érdekében, hogy folyamatosan napirenden tartsák a palesztin-izraeli viszályt a szomszédos közel-keleti országokban zajló, sokkal súlyosabb háborús konfliktusok közepette.