Az Ifo intézet adatai szerint a keleti tartományok lakossága ugyan nem tudott a remélt ütemben felzárkózni a nyugatiak nívójához, ám erősen megközelítette azt a szintet. A bruttó keresetek terén például jelentős mértékben csökkent a két országrész közötti különbség. Míg 1990-ben a keletnémetek átlagfizetése alig 57 százalékát tette ki a nyugati szintnek, addig mára elérte a 83 százalékát.

A különbség fennmaradásában kormányzati döntések is szerepet játszanak. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy a berlini keresztény-liberális koalíció a múlt hónapban hagyta jóvá az idős, önmagukat ellátni képtelen emberek gondozását végző ápolók minimálbérét. Eszerint a nyugati tartományokban 8,50, a keletiekben viszont 7,50 euró az az órabér, amelynél kevesebbet nem lehet fizetni az ilyen felelősségteljes munkát végzőknek.

Keleten a nyugdíjasok jártak a legjobban az újraegyesüléssel. Az Ifo felmérése szerint havi nyugdíjuk átlagos összege 810,92 euró. Ez jócskán meghaladja a nyugati kortársaikét, akik átlagosan havi 697,53 eurós ellátmányban részesülnek.

A családok nettó pénzbeli vagyona terén még jócskán van lemaradásuk a keletieknek. 1990-ben az átlagos megtakarításaik összege (euróra átszámítva) 10.900 volt, vagyis csupán 35 százaléka a nyugatiakénak. Húsz év alatt az arány 53 százalékra, az átlagos keleti megtakarítás összege pedig 26.700 euróra emelkedett.

Az újraegyesülés közeledő évfordulójának csalhatatlan jele, hogy szaporodnak a vezető német politikusok nyilatkozatai, méltatva az egykori NDK polgárainak helytállását az életükben bekövetkezett jelentős változások alatt. Éppen ezt a képességet emelte ki a Thüringer Allgemeine című erfurti újságnak adott nyilatkozatában a szövetségi elnök.

Christian Wulff rámutatott: nyugaton nyilvánvalóan nem mindenki értette meg, hogy mély tisztelettel kell tekinteni arra, ami az utóbbi húsz évben keleten végbement. "Szeretném, ha mennél több nyugatnémet utazna a keleti tartományokba, és saját szemével látná az ott végbement változásokat és az emberek teljesítményét" - fogalmazott az államfő.

Egyúttal védelmébe vette az állami egyesülés 1990 őszén lezajlott módját. "Szó sem volt Anschlussról, sem a keletnémet ipar felszámolásáról. Az NDK gazdasága a padlón hevert, nem volt versenyképes" - ezzel indokolta az államfő keletnémet vállalatok százainak elkótyavetyélését, áron alul történt kiárusítását külföldi (többnyire nyugatnémet) befektetőknek.