Az interaktív honlapon elérhető elemzés szerint minden kelet-európai új tagországra igaz, hogy az uniós átlagnál kevesebbet költ jóléti célokra és a jövedelmi különbségek is kisebbek, és sejthető, hogy ez nem az ellátórendszer nagyobb hatékonyságából, hanem a szocialista múltból következik. A Budapest Intézet szakértői azt is kiemelik, hogy a volt szocialista országok között Magyarország nem áll előkelő helyen a jóléti kiadások tekintetében.

A többieknél jellemzően többet fordítunk jóléti kiadásokra (nálunk csak Szlovénia költ többet), de az egyenlőtlenségeket nem sikerül ezzel arányosan csökkenteni. Magyarországon a leggazdagabb és legszegényebb háztartások jövedelme között négyszeres az eltérés, míg a többi visegrádi országban és Bulgáriában 3,4 és 3,9 között mozog, kivéve Lengyelországot, ahol majdnem hétszeres az eltérés - ott viszont a kiadások is jóval alacsonyabbak - mutatnak rá a szakértők.

Az intézet szakértői szerint ezek alapján nem az igazi kérdés az, hogy sokat, vagy keveset költünk-e jóléti ellátásokra, hanem, hogy milyen hatásfokkal működtetjük a jóléti rendszert. Az ellátások akkor működnek jól, ha elérik azt a csoportot, amelyen segíteni hivatottak, és növelik is az ő jólétüket, emellett pedig hatékonyak is, azaz a lehető legkevésbé csökkentik a társadalom egészének jólétét.

Így például egy szociális segély akkor jó, ha a rászorulók hozzájutnak, és csak ők jutnak hozzá, annyit kapnak, amennyire valóban rászorulnak, a rászorulók kiválasztása a lehető legkevesebbe kerül, és a segélyezettek munkakínálata sem csökken túlságosan. Azaz akkor, ha a segély az elsődleges célját úgy éri el, hogy a közvetlen költségek mellett a közvetett költségei a lehető legkisebbek - fogalmaz az elemzés, amely idézi Benedek és szerzőtársai (2006) vizsgálatait.

Megállapításuk szerint a rendszer egésze alacsony hatékonysággal működik. Ennek legfőbb jele az, hogy a juttatások egy részét a gazdagabbak is megkapják, miközben ez számukra arányaiban nem okoz jelentős jövedelemnövekedést. A támogatások teljes összegéből aránytalanul nagymértékben részesül a háztartások gazdagabbik fele, és a háztartások legszegényebb tizedének nem jut több, mint a második tizednek.

Miért költekezik az állam a választási években?

A Budapest Intézet elemzői azt a kérdést is körüljárták, hogy a magyar állam miért költ többet a választási években. Ennek kapcsán megjegyzik, hogy "a magyar fiskális politikában rendkívül erős a politikai ciklus hatása: a költségvetési kiadások választási években meglódulnak, amit a következő egy-két évben a kiadások visszafogása követ".

"Valamilyen mértékben minden demokratikus országban működik ilyesfajta politikai ciklus, hiszen a kormányt adó pártok elemi érdeke, hogy a választások előtt kicsit bőkezűbben bánjanak a közös kasszával, és növeljék újraválasztásuk esélyeit. A kérdés az, hogy ezt az érdeket milyen mértékben tudják korlátozni a demokratikus intézmények és a pénzpiacok" - mutatnak rá.

A szakértők úgy vélik, hogy ebben közvetlen szerepet játszhatnak a költségvetési szabályok, az Állami Számvevőszék vagy az ellenzéki pártok, míg a szaksajtónak közvetett szerepe van. A pazarló költekezésről szóló beszámolók nyomán ugyanis a befektetők kockázatosabbnak ítélhetik meg a kormány terveit. Ez pedig szűkíti a kormány mozgásterét, és önmérsékletre ösztönzi a választók kegyeiért versengő politikusokat.

A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy "az új demokráciákban ezek a korlátozó intézmények, és a média ereje is többnyire gyengébb". A szavazók könnyebben megtéveszthetők lehetnek, emellett "a kádári örökségként fennmaradt politikai beidegződések és állampolgári attitűdök is hozzájárulnak az államháztartási hiány politikai ciklusokat követő kilengéseihez".

"A költségvetési rendszer olyan bonyolult és terjedelmes, hogy csak kevesen képesek átlátni, és ritkán derül ki, hogy egy adott kiadásnak pontosan mi is az eredménye, így azután a felelőtlen költekezésnek rövidtávon alig van akadálya; a deficit ciklikus kilengéseit legfeljebb az EU-elvárások és a külső befektetők reagálása tompítja valamelyest" - írják.