A kutatók rámutattak: a gyeprekonstrukció korai fázisaiban befektetett nagyobb munkamennyiség megtérül, és sikeresebb végkimenetelhez vezet. Füvek és gyepi kísérőfajok egyidejű vetésével ugyanis fajgazdag, gyomszegény közösség alakítható ki a felhagyott területeken.

A vizsgálatban arra keresték a választ, hogy a magkeverékek fő komponenseinek – a füveknek és a kétszikűeknek – a vetését hogyan érdemes időzíteni a legsikeresebb kísérőfaj megtelepedésének biztosítása és a sikeres gyomvisszaszorítás érdekében.

A gyeprekonstrukciók a gyepi élőhelyek és közösségek visszaállítását célozzák. Az eredeti élőhely és közösség sok esetben már nem állítható vissza, de a tájsebek kijavítására a gyeprekonstrukció alkalmas lehet. Az eljárás által többek közt

elérhetővé válik a takarmány az állatoknak, mézelő területek a méheknek, a talajfelszín védelme, a szénmegkötés.

Magvetéses gyeprekonstrukció során a vetett fajok kiválasztásának, a magvetés időzítésének, az elvetett magok mennyiségének és arányának döntő szerepe van.

"Korábbi kutatások rávilágítottak arra, hogy a fűmagkeverék vetése gyors eredményekkel jár, ugyanis a füvek pár év alatt képesek zárt gyeptakarót létrehozni és a gyomosodást meggátolni" – ismertette Kiss Réka, az ÖK tudományos munkatársa, a tanulmány első szerzője. "Ennek azonban megvan a hátránya is, ugyanis a kialakuló gyep fajszegény lesz, az erősen kompetitív füvek pedig megnehezítik más fajok betelepedését" – mondta

A fajgazdag gyepek visszaállításának elősegítésére a magkeverékek alkalmasak, azonban ezek előállítása nagyobb erőfeszítést igényel – több faj, nagy mennyiségű, jó minőségű magjának beszerzése szükséges –, és az eredmény sem garantált. Emiatt ezt az eljárást ritkábban alkalmazzák a gyeprekonstrukciók korai fázisaiban. Azonban a kísérőfajok bevitelére előbb-utóbb szükség lesz, és a rekonstrukció későbbi fázisaiban a kialakult fajszegény, zárt gyepekben a kísérőfajok megtelepítése további erőfeszítésekkel és többletmunkával jár.

A kombinált fűmagvetés sikeresebb

A kutatáson arra voltak kíváncsiak, hogy ha nem együtt vetik a füveket és a kétszikűeket, mekkora az az időablak, amikor még a legkisebb erőfeszítéssel a legnagyobb sikert érhetnek el. A vizsgálat elején egy frissen felhagyott parlagon 36 parcellát hoztak létre, amelyekbe vagy kizárólag fűmagot, vagy kizárólag fajgazdag magkeveréket (20 faj), vagy a kettőt együtt vetettük. "A kombinált eljárás alkalmazásánál a fűmagkeverék vetését vagy azonnal, vagy 1, 2, illetve 3 év késéssel követte a fajgazdag magkeverék vetése" – magyarázta Kiss Réka.

A többéves adatgyűjtés eredményei azt mutatták, hogy a legjobb megoldás az volt, amikor a fűmagvetés egyszerre történt a többi faj vetésével. Ezekben a parcellákban volt a legnagyobb a kialakított gyepek fajgazdagsága, itt volt a legkisebb a gyomosodás mértéke, és itt telepedtek meg a legsikeresebben a kísérőfajok. Ez bizonyult tehát a leginkább költségkímélő és leghatékonyabb módszernek a vizsgált lehetőségek közül.

Ha azonban egyidejű vetésre nincs lehetőség, a fajgazdag magkeverék egy évvel későbbi vetése még mindig eredményes lehet. Két év után azonban a füvek olyan előnyre tesznek szert, amit a kísérő fajok nehezen tudnak áthidalni segítség nélkül, azaz sikeres megtelepítésük a későbbi fázisokban újabb aktív beavatkozásokat igényel.