1954. december 28-án született a középosztálybeli afroamerikaiak lakta Mount Vernonban, New York közelében. Hatéves korában csatlakozott a helyi Boys & Girls Club of America elnevezésű jótékonysági szervezethez, amely megmentette a kábítószer és a bűnözés világától. Kozmetikusként dolgozó anyja és pünkösdista lelkész apja tizennégy éves korában elváltak, s kamaszként egyre többször keveredett utcai bandaháborúkba. Anyja ekkor bentlakásos katonaiskolába küldte New Windsorba. 1973-ban felvették a New York-i Fordham Egyetemre. Egy kihagyott szemeszter során elvállalta egy ifjúsági tábor művészeti vezetését, és az egyik szórakoztató programban maga is fellépett. Ekkor szeretett bele a színjátszásba.

A Fordham mellett színészetet kezdett tanulni a Lincoln Centerben, ahol hamarosan megkapta Eugene O'Neill János császárának és Shakespeare Othellójának címszerepét. Az egyetemet 1977-ben fejezte be újságírás szakon, majd beiratkozott az American Conservatory Theatre-be. Ekkor forgatta első tévéfilmjét, a Vilma című életrajzi drámát, s a forgatáson ismerkedett meg jövendőbelijével, Pauletta Pearsonnal, akivel 1983-ban házasodtak össze.

A filmvásznon először Az én fekete fiam című komédiában láthatta a közönség 1981-ben. Színpadon is szerepelt, az A Soldier's Play című drámában nyújtott alakításáért megkapta az off-Broadway darabok elismerésére alapított Obie-díjat. 1982-ben beválogatták Az egy kórház magánélete című filmsorozat szereplői közé. 1987-ben "kimenőt" kapott a sorozattól, mert David Attenborough hívta a Kiálts szabadságot! című dráma szereplőgárdájába: a történet Steve Biko dél-afrikai fekete polgárjogi harcos küzdelmét mutatta be. Az alakításért életében először jelölték Oscar-díjra a legjobb mellékszereplő kategóriában.

1989-es második Oscar-jelölését már sikerült díjra váltania: Az 54. hadtest című háborús drámában nyújtott alakításával a legjobb mellékszereplő kategória győztese lett. 1990-ben ugyanezért a szerepért a Golden Globe-díjat is átvehette. Az amerikai polgárháború idején játszódó történetben egy szökött rabszolgát alakított, aki ezredese segítségével bizonyítja be, hogy feketékből is lehet jó katonákat faragni.

Washington eddig négyszer forgatott az ismert színész-rendező Spike Lee-vel. Először a Mo' Better Blues című drámát készítették el 1990-ben, majd a Malcolm X következett, amelyben Washington egy afroamerikai muszlim aktivistát alakított. Játékáért 1992-ben a legjobb férfi főszereplő kategóriában kapott újabb Oscar-jelölést. Harmadik Spike Lee-filmjében, A játék ördögében a profi kosárlabdázók világában tett kiruccanást: a filmdrámában Milla Jovovich-csal közös szerelmi jelenetei vihart kavartak az afroamerikai közösségekben, ugyanis sokan úgy értékelték, hogy Washington hűtlen lett a fekete bőrű nőkhöz. Negyedik közös munkájuk Spike Lee-vel, A belső ember 2006-ban került a mozikba.

Nyilatkozatai szerint általában nem szakmabeliek a barátai, ám Julia Roberts-szel kivételt tett, 1993-ban A Pelikán ügyirat forgatásán barátkoztak össze. A színésznő csak később árulta el: kezdettől fogva azt kérte a rendezőtől, hogy Washingtonnal dolgozhasson.

1993-ban Washington eljátszotta a Philadelphia - Az érinthetetlen című film egyik főszerepét, egy AIDS-es homoszexuálist képviselt ügyvédként egy munkaügyi diszkriminációs perben. 1999-ben a hatvanas évek kedvencének, a Hurrikánnak becézett, fekete bőrű boxvilágbajnoknak, Rubin Carternek állított emléket. A szerep kedvéért közel húsz kilót fogyott és tizenhat hónapon keresztül napi 4 órát edzett. Az alakításért újabb Oscar-jelölést gyűjtött be, 2000-ben pedig megkapta érte második Golden Globe-díját.

Karrierje az Emlékezz a Titánokra című filmdrámával folytatódott, amelyre a legtöbb néző volt kíváncsi eddigi filmjei közül. 2001-ben a Los Angeles legveszélyesebb vidékén játszódó Kiképzés főszerepéért elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Az Oscar-gálán történelmet is írt Halle Berryvel: ez volt az első eset, amikor a legjobb színész és legjobb színésznő kategóriában, ugyanabban az évben afroamerikai művészek vehették át a szobrocskát. 2002-ben rendezőként, producerként és főszereplőként is jegyezte az Antwone Fisher történetét. Később, 2007-ben újból beleült a rendezői székbe a The Great Debaters című darab kedvéért.

A 2000-es években főként közönségfilmeket vállalt, köztük az Amerikai gengsztert 2007-ben, amire csak azért mondott igent, hogy Ridley Scottal dolgozhasson. Akciófilm szerepeinek sorozatát (Hajsza a föld alatt, Száguldó bomba, Éli könyve) a délvidéken, az ötvenes években játszódó Fences című Broadway-darabért szakította meg, amelyet Tony-díjjal jutalmaztak 2010-ben. 2012-ben pályája talán eddigi legjobb alakítását nyújtotta a Kényszerleszálllás című Robert Zemeckis filmben, amelyért megkapta hatodik Oscar-jelölését.

2014-ben A napfény nem eladó című darab főszerepében visszatért a Broadway színpadára. Ugyancsak az idén a San Sebastian-i Filmfesztiválon életműdíjjal tüntették ki. Legújabb akciófilmje, A védelmező 2014 szeptemberében került a hazai mozikba. A filmet régi barátja, A kiképzés rendezője, Antoine Fuqua készítette.