Az UNICEF Magyarország tapasztalatai szerint a pandémia megnöveli azon eseteknek a számát, amelyek a gyermekbántalmazással összefüggnek, számszerűsítve 30 százalékkal emelkedtek az ezzel kapcsolatos jelzések. Ugyanis az egzisztenciális bizonytalanság, a feszültség és az összezártság mind-mind olyan tényező, ami növeli a családon belüli agressziót. Éppen ezért a szervezet ismét előtérbe helyezte a témakört.

Az UNICEF reprezentatív kutatása alapján a magyar emberek 14 százaléka mondja azt, hogy a mindennapi nevelési gyakorlat része a testi fenyítés, azzal ellentétben, hogy a jogszabályok ezt 2005 óta tiltják.

Ha úgy tesszük fel a kérdést, belefér-e, lesz-e baja egy gyereknek egy-egy pofontól, akkor még megengedőbb társadalmi véleményekkel találkozni

– fogalmazott az InfoRádiónak Szlankó Viola, a szervezet gyermekjogi szakértője –, miután a megkérdezettek 35 százaléka gondolja, hogy ettől semmi baja nem lesz.

Megjegyezendő, a fizikai agresszión túl az érzelmi, verbális bántalmazás hasonlóképp örökre nyomoz hagyhatnak a személyiségi fejlődésen, ezért az UNICEF kampányának célja részint az is, hogy

rávilágítson a szavak súlyára, vagy hogy mennyit lehet ártani pusztán a gyerek igényeinek, szükségleteinek elhanyagolásával.

A kampány részeként készült egy gyermekvédelmi kisokos, amiben mindenféle hétköznapi helyzetet vettek sorra, ahol a gyerekbántalmazás előfordulhat, tájékoztatva az embereket, hogy mik a lehetőségeik, ha ilyet tapasztalnak, hová fordulhatnak, mit tehetnek. A kiadvány azon szülők számára is jó útmutató, akik esetleg már felismerték a saját magatartásukban az agresszív nevelési mintákat, elfogadták, hogy nem lehet így nevelni a gyereket, de képtelenek rajta változtatni. Hiszen ezek olyan reflexszerűen működő minták, amiket nem mindig lehet egy puszta intellektuális belátással megváltoztatni – hívta föl a figyelmet a szakértő. Nem elítélő és támadó, hanem empatikus hangnemben fogalmazzák meg, hogy ezzel kapcsolatban hová fordulhatnak.

Szlankó Viola sok esetben a szülő a tehetetlenségében, a türelmetlenségében, esetleg a túlterheltsége bázisán lesz agresszív, vagyis indulati alapon, nem pedig megfontolt, kimért nevelési szándékkal. És hiába éreznek megbánást, lelkiismeretfurdalást a tettükért, mégis elfordul újra és újra. Aki ezt érzi, annak viszont fontos lenne, hogy kommunikáljon ezzel kapcsolatban a gyerekkel, bocsánatot kérve tőle, és megbeszélve azt vele, hogy mi az a helyzet, ami idáig vezetett. Az UNICEF szakértője egyúttal hozzátette:

ez persze nem menti föl a szülőt, és nem elégséges a változáshoz, ennél sokkal több kell.