Az InfoRádió által megkérdezett gyermekpszichiáter, Balázs Judit, az ELTE egyetemi docense a család szerepének fontosságára hívta fel a figyelmet az öngyilkosság megelőzésének mai világnapja miatt. Az öngyilkossági kísérleteknek mindig van jele, legtöbb esetben pszichés betegség, például depresszió, amit kezelni kell - tette hozzá.

"Az öngyilkosság sajnos bármely korosztályban előfordulhat, vannak kiemelkedő életszakaszok, amik különösen nagy rizikóval járnak, ilyen lehet például az időskor, de sajnos már fiatal felnőtt korban is előfordul öngyilkosság és öngyilkossági kísérlet is. Az öngyilkosságnak nagyon gyakran vannak figyelmeztető jelei, amiket komolyan kell vennünk, ilyen például, ha valaki beszél róla.

Sokszor az is előfordul, hogy valakinek megváltozik a viselkedése és az addig derűs, jókedvű, közlékeny ember magába forduló lesz, nem megy el olyan eseményekre, amelyekre korábban szeretett elmenni. Ez lehet a depresszió jele, amely az öngyilkosságok egyik leggyakoribb oka.

Az öngyilkosság nehéz téma, amelyet hazánkban és az egész világban számos tévhit leng körül. Nagyon fontos a megelőzés, hiszen ha ezek az emberek eljutnak szakemberhez és megkaphatják a megfelelő segítséget, túljuthatnak a rossz gondolataikon."

Az öngyilkosságok statisztikái szerint a legveszélyeztetettebbek az alacsony iskolázottságú idős özvegy férfiak a kistelepüléseken - mondta az 1970-től 2002-ig tartó időszak elemzéséről Veres Előd statisztikus.

"Különösen veszélyeztetettek a férfiak, azon belül is a középkorúak, valamint a 70 éves kor feletti idősek. Területi bontásban markáns hazai sajátosság, hogy a dél-alföldi megyékben borzasztóan magas az öngyilkosságok száma, például az északnyugat-magyarországi megyékkel szemben.

Sokáig Budapest vezette az öngyilkossági statisztikát, de a kilencvenes években megváltozott ez a rangsor, és a rendszerváltást követően a kisebb települések vették a vezető szerepet. Családi szempontból a legveszélyeztetettebbek az elvált és az özvegy státuszúak, nemek szerint nézve pedig az özvegységet a férfiak kicsit rosszabbul viselik, mint a hölgyek, tehát a férfiaknál jóval magasabb az özvegy férfiak öngyilkossági aránya. Iskolai végzettség szempontjából a magasabb végzettség valamelyest védelmet jelent.

A leggyakoribb módszer, amely egyben hazai sajátosság, az önakasztás módszere, ezt követi a gyógyszeres, vegyszeres mérgezés, majd a vágó és szúróeszközzel történő öngyilkosság. Szezonális szempontból, szemben a közhiedelmekkel, egy régről regisztrált sajátosság, hogy a tavaszi hónapokban kezd el emelkedni az öngyilkosságok száma, egészen a meleg nyári hónapokig, aztán szeptemberben ismét visszaesik. Tehát nem a sötét novemberi hónapokban, hanem kifejezetten a verőfényes júniusi és júliusi hónapokban a legmagasabb az öngyilkosságok száma Magyarországon. Van még egy sajátos periodicitása is: megfigyelhető, hogy a hét eleji napokon mindig magasabb, mint a hétvégi napokon.

A legszembetűnőbb változás, hogy 1987-től az öngyilkosságok száma drasztikusan lecsökkent hazánkban. 1987-ben 100 ezer lakosra 45 öngyilkosság jutott, ez mára 20 körül mozog csak. 2014-ben már csak 1927 öngyilkosságot regisztráltak Magyarországon, míg ez 20 évvel korábban 4 ezer fő körül mozgott.

Oriold Károly, a segítségnyújtásban részt vevő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány kuratóriumi elnöke arról beszélt, hogy az öngyilkosságot elkövetők családtagjainál jelentkező bűntudat oldása fontos feladat.

Oriold Károly kiemelte a megelőzés szerepét. Fontos felismerni akár egy hozzátartozónál, akár egy ismerősnél, ha öngyilkosságra készül, ilyen esetben azonnal értesíteni kell a mentőket.

"A legfontosabb üzenet, hogy elkerülhető, hiszen ez egy végzetes megoldási mód, amelynek nem kell feltétlenül bekövetkeznie. A társadalomnak azt kell üzennie, hogy ha valaki bajban van, akkor lépjen kapcsolatba másokkal és kérjen segítséget.

Mi együtt dolgozunk a rendőrökkel és a mentőkkel. Sikerült elérni, hogy ha bárki öngyilkossági szándékot észlel egy hozzátartozójánál, akkor a mentők hívásra ki fognak jönni. Nem szabad, hogy zsarolás vagy játszma része legyen az öngyilkossággal való fenyegetés. Minden fenyegetőzést komolyan kell venni.

Azok a családok, ahol öngyilkosság történt, a statisztikák szerint nagyobb veszélynek vannak kitéve. A gyásznak van egy normál folyamata, de az öngyilkosságot követő gyász akár patológiás, megbetegítő is lehet.

Önkénteseket képeztünk ki arra, hogy a hátramaradottakat meghallgassuk és beszélgessünk velük, és ha úgy adódik, akkor szakemberhez tudjuk őket küldeni. A beszélgetés és a kapcsolat véd meg minket legjobban. Ha egy kapcsolatban az emberek el tudják mondani a számukra kínos, fájdalmas dolgokat, az nagyon sokat jelent, hiszen roppant erős a bűntudat a hátramaradott hozzátartozókban, és a bűntudatot oldani kell."