A bizottság tagja Sótonyi Péter akadémikus, az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója, Kovács József bioetikus professzor, Embey-Isztin Dezső, az Országos Onkológiai Intézet aneszteziológus főorvosa és Muszbek Katalin, a Hospice Társaság elnöke. Az volt a feladatuk, hogy tekintsék át az úgynevezett terminális állapotban lévő - vagyis haldokló - rákbetegek kábítószeres fájdalomcsillapításának hazai gyakorlatát - mondta Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter.

A tárcavezető hangsúlyozta, hogy az egészségügy viszonylag új szakterületének számító úgynevezett palliatív medicinát már definiálta az ENSZ Egészségügyi Világszervezete. Olyan tüneti kezelésként határozta meg, amely már nem a gyógyítást, hanem a fájdalomcsillapítást, a végstádiumban lévő beteg életminőségének, méltóságának megőrzését, pszichológiai, szociális és spirituális igényeinek kielégítését jelenti. Ez azonban nem azonos sem az aktív, sem a passzív eutanáziával, mert a páciens önrendelkezési joga mindvégig megmarad.

Az orvosokat azonban nem erre képzik ki, hanem a gyógyításra - mutatott rá az első problémára a miniszter. Hozzátette: a társadalomnak is el kellene fogadnia, hogy az élet vége, a halál is természetes jelenség. Ma még azonban a többség nem mer foglalkozni ezzel a témával, ezért gyakran az egészségügyi dolgozók sincsenek tisztában azzal, hogy milyen - egyébként egyértelmű - jogszabályok vonatkoznak például a fájdalomcsillapításra - folytatta a tárcavezető.

A testület egyik tagja, a daganatos betegek gyógyításában 40 éves tapasztalattal bíró Embey-Isztin Dezső arra hívta fel a figyelmet, hogy az orvosoknak ma már kötelező megmondaniuk a betegnek a diagnózist, és egyetlen vénás injekciót sem adhatnak be a páciensnek, ha az nem egyezik abba bele írásban. A főorvos hangsúlyozta, hogy a fájdalomcsillapítás mindennél fontosabb, mert a szenvedő beteg nem tájékoztatja az orvosát az egyéb tüneteiről, és gyorsan eljut az öngyilkosság gondolatáig - amit ugyanilyen gyorsan elvet, ha segítenek rajta.

Kiemelte, hogy a betegnek joga van elutasítania a kezelést, de szerinte ez nem eutanázia, mert előre senki sem tudja, hogy egy páciensnek az a jó, ha szenvedést vállal egy utóbb esetleg feleslegesnek bizonyult kemoterpáiával a kórházban, vagy otthon, a családja körében hal meg békében. Kifejezte azon a véleményét, hogy ha lenne is törvény az engedélyezéséről, az orvosok akkor sem asszisztálnának az eutanáziához.

A bizottság javaslatai alapján az egészségügyi államtitkárság állásfoglalást alakít ki, és cselekvési tervet készít a palliatív ellátás irányelveiről, valamint a végstádiumban lévő betegek kezelésével foglalkozó orvosok képzéséről, a munkájukhoz szükséges intézményi, illetve házi ápolási rendszer fejlesztéséről.

Kérdésre válaszolva Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter azt mondta, hogy az Uzsoki utcai kórház ügyében még tart a rendőrségi vizsgálat, és nem tudja, hogy mikor ér véget.