Magyarországon 1990-ben 233 ezren voltak azok a rokkantnyugdíjasok, akik még nem érték el az öregségi nyugdíjkorhatárt. Számuk 2003-ra megduplázódott. A korbetöltött rokkantnyugdíjasokkal együtt nagyjából 800 ezren vannak.

A rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki legalább 67 százalékban elvesztette a munkaképességét, és egy éven belül nem várható az állapotában javulás. Magyarországon a rokkantnyugdíjasok jelentős részének leszázalékolását éppen 67 százalékban állapítják meg, azaz pont annyiban, amennyiért már utalják a járadékot - mondta az InfoRádióban Scharle Ágota kutató.

A rokkantnyugdíj összegét a korábbi keresethez viszonyítják - mint az öregségi nyugdíjnál -, és aki legalább 25 éves munkaviszonnyal rendelkezett korábban, az annyit kap, mint ha elérte volna a nyugdíjkorhatárt, és a normál járadékot kapná.

De akinél 100 százalékos rokkantságot állapítottak meg, az ennél magasabb összeget is kaphat. A jogosultság ráadásul nem szűnik meg azzal, ha valaki eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok átlagosan 64 ezer forintot kapnak egy hónapban, míg a korhatár felettiek átlagosan 78 ezret.

Mindez hatalmas kiadást jelent az országnak. Nemzetközi szervezetek már 1990-ben figyelmeztettek, hogy a gyakorlat az ország költségvetése szempontjából tarthatatlanná válhat, a Világbank pedig 1995-ös országjelentésében arra mutatott rá, hogy a társadalombiztosítási alap hiányát rövid távon leghatékonyabban csökkentő eszköz a rokkantsági ellátások szabályainak szigorítása lenne.

Furcsa magyar viszonyok

Azzal többen egyetértenek, hogy a rendszerváltáskor a tb partner volt a bizonytalan álláskilátásokkal rendelkezők korai nyugdíjazásában. Scharle Ágota, a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet tudományos főmunkatársával egy tanulmányában egyenesen úgy fogalmaz: a rokkantnyugdíjazás növekedése nagyrészt a munkapiac feszültségeiből következett.

A 2007-ben, a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott Munkaerőpiaci Tükörben megjelent cikkéből kiderül, hogy a rokkantnyugdíjasok aránya kiemelkedően magas az ország azon területein, ahol a munkanélküliség is az. 1996-ban például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 3,7-szer többen voltak, mint Győr-Moson-Sopron megyében, 2006-ban pedig a tolnai adat kétszerese volt a Fejér megyeinek. Ahogy a szakértő az InfoRádióban elmondta, a leszázalékoltak 5-10 százalékának nincs olyan betegsége, amely akadályozná a munkavégzésben.

A rokkantnyugdíjasok Magyarországon - más országokkal ellentétben - általában végleg elhagyják a munkaerőpiacot, így viszonylag fiatalon kiesnek a járulékfizetők köréből is. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországon a csökkent munkaképességűek rehabilitációja alig-alig hoz eredményt.

Az elemzők szerint valószínűsíthető, hogy a rokkantnyugdíjasok közül sokan dolgoznak ugyan, de nem legálisan.

Mikor lettek ennyien?

Sokan gondolhatják, hogy a rokkantnyugdíjasok száma a munkaerőpiaci helyzet drasztikus romlásával, azaz a rendszerváltás után nőtt meg drasztikusan, ez azonban csak részben igaz. A folyamat nem a rendszerváltással kezdődött, hanem már a '60-as években, azóta évente nagyjából 10 ezer fő kapott újonnan rokkantnyugdíjat, bár tény, hogy a rendszerbe újonnan belépők száma '91-ben 60 ezer volt.

Felmérések ugyan igazolják, hogy a '60-as évektől folyamatosan romlott a magyar lakosság egészségi állapota, bár ez a tendencia éppen a '80-as években fordult meg, amelyből a szakértők is arra következtetnek, hogy a rokkantnyugdíjasok számának megugrását más tényezők is befolyásolták, a többi mellett az, hogy a vállalatok egyre kevesebb képzetlen vagy alacsonyan képzett embert foglalkoztatnak.
Késtek a szigorítások

Bár már 1990 óta tudott volt, hogy az igényléseken szigorítani kell, erre elsőként 1998-ban került sor, akkor veszett el a végleges jogosultság, és a jogszabály gyakoribb orvosi vizsgálatot írt elő, ezzel kevésbé biztos jövedelemmé vált a járadék. Ezután azonban csak 2006-ban történt változtatás, eközben azonban szigorodtak az öregségi nyugdíjak szabályai, emelkedett a korhatár, szűkült a korkedvezményes nyugdíjazás lehetősége, így emelkedett a rokkantnyugdíjasok száma.

Mára már nemcsak a nemzetközi szervezetek, hanem a magyarországi szakértők, a többi mellett a Reformszövetség is a jogosultság szigorítását szorgalmazza, hiszen a bő 3 millió nyugdíjasból 800 ezerre tehető a számuk, míg az 5,5 milliós lakosú Szlovákiában mindössze 70 ezren vannak, északi szomszédjaink azonban ezt is sokallják.

Hogy csinálják mások?

A rokkantak aránya Hollandiában vagy Svédországban is igen magas, ezekben az országokban azonban 40-50 százalékuk dolgozik, persze hatalmas különbség ezen országok és Magyarország között, hogy ott léteznek olyan állások, amelyeket nekik ajánlanak fel - mutatott rá Scharle Ágota.

De vannak olyan példák is, amelyek megmutatják: hogyan vezethetők vissza ezek az emberek a munkába. Nagy-Britanniában 2002-ben kezdték el tervezni, és 2003 októberében indították el a Munkához vezető utak programot, kifejezetten a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának segítésére.

Ennek során elsőként alaposan felmérték ezen népesség aktivitását, a foglalkoztatás-ösztönző programokat és azok hiányosságait. Megállapították például azt, hogy a rokkantság miatt a munkaerőpiacról kikerülők számára nem elégséges, ha mindössze háromévenként találkoznak egy interjú erejéig hivatalos személlyel. Kiderült az is, hogy ezen alkalmakkor a munkaközvetítő sem tájékoztatja az ügyfelét megfelelően az állásokról.

Az elemzés eredményeként jött létre a Munkához vezető utak program, amely alapja, hogy interjút készítenek a rokkantsági ellátásra jogosultakkal, és akinek szüksége van rá, annak személyre szabott segítséget nyújtanak, a munkába állóknak pedig nagyobb anyagi ösztönzést adnak.

Aki továbbra is igényli a rokkantsági ellátást, annak egy 12 héten át tartó vizsgálaton kell átesnie, amelynek során döntenek a jogosultságról, de felmérik azt is, milyen készségek fejleszthetők az egyénnél, és azok segítségével milyen állásra alkalmasak. A rokkantági ellátásban részesülő személyes tanácsadót kap, aki segít választani a munkába állást segítő programokból.

Programok szép számmal

Ezekből van szép számmal. A 16 féle program során lehetőség van az egyes állástípusok kipróbálására, állásinterjú-tréningre, egészségiállapot-kezelő tréningre, ahol a résztvevők megtanulják kezelni a rokkantságukat. Heti 40 fontos, azaz a brit minimálbér 20 százalékának megfelelő kiegészítő támogatást kapnak egy éven át azok, akik legalább heti 16 órás állást találnak maguknak.

A programot a britek 2003 októberében vezették be, elsőként három olyan térségben, ahol a munkanélküliségi ráta messze meghaladta az országos átlagot. A kísérletre az első évben 19 millió fontot költöttek - ez mai árfolyamon több mint 6 milliárd forint -, a másodikban már 47 millió fontot. Az összeg hatalmasnak tűnik, de a kiadás mindössze 0,3 százaléka annak, amennyit Nagy-Britannia a megváltozott munkaképességűekre költ.

A britek folyamatosan monitorozták a programot, amelynek hatására 7,4 százalékponttal növekedett a sikeresen elhelyezkedők aránya, 6,3 százalékponttal csökkent a rokkantsági támogatást igénylők száma, és 10,8 százalékponttal csökkent azon egészségügyi problémák előfordulása, amely a napi munkavégzést súlyosan korlátozta.
Mi a helyzet Szlovákiában?

Szlovákiában már az is nagy felháborodást váltott ki, hogy 70 ezerre emelkedett a rokkantnyugdíjasok száma. Sokan jogtalanul kapják a járadékot - állítják a szakemberek.

A szlovák Szociális Biztosító tavaly csaknem 20 ezer embernek ítélt meg rokkantsági járadékot, közel ezerrel többet, mint egy évvel korábban. A biztosító vezérigazgatója szerint a nyilvántartottak csaknem egynegyede jogtalanul kap járadékot, ezért az intézmény a jogosultság ellenőrzésének szigorítását tervezi.

Paradox módon a Dzurinda-kormány idején az akkori szociális miniszter ugyancsak felülvizsgálta a jogosultságot, s nagyon sok embertől megvonta a támogatást azáltal, hogy megváltoztatta a kritériumokat. Ezt a lépést később alkotmányellenesnek minősítették, mert visszamenőleges hatályúnak bizonyult, ugyanis azokra is vonatkozott, akik a törvény megszületése idején már kapták a járadékot, amelyet a módosítás alapján vagy jócskán csökkentettek, vagy teljes egészében elvettek tőlük.

Az akkori ellenzék - Robert Fico jelenlegi miniszterelnökkel az élen - keményen tiltakozott ez ellen, sőt Vera Tomanová szociális ügyi miniszter még ma is sokszor a jelenlegi ellenzéki pártok szemére veti, hogy akkor rengeteg rokkantnyugdíjas anyagilag szinte teljesen ellehetetlenült a szigorú jogszabály miatt.

Szakemberek nem tartják kizártnak, hogy összefüggés van a rokkantnyugdíjasok számának növekedése és a betegállományba vonulók számának csökkenése között. Sokan ugyanis az alacsony táppénz miatt inkább nem helyeztetik magukat betegállományba, nem kezeltetik megfelelően betegségüket, s ez hosszabb távon az egészség végleges megromlásához vezethet, ami miatt akár rokkantnyugdíjassá is válhatnak.