A Világ Kultúráinak Háza berlini Nemzetközi Irodalmi Díjat évente ítélik oda, és már attól rangosnak számít, hogy a vele járó anyagi elismerés mintegy 14 millió forintnyi euró. A díj azt hirdeti magáról, hogy a díjazottnál nincs megkülönböztetés nemzetiségre, etnikai hovatartozásra, politikai, vallási meggyőződésre nézve.

Ám miután Nádas Pétertől gyakorlatilag elvették a tavaly már szinte neki ítélt díjat, előbújt néhány zsűritag - a hétből kettő -, hogy hangot adjon nemtetszésének, mondván, az európai szerzőket feleslegesen olvasták el, mert mégis volt "prioritás".

A két zsűritag, Juliane Liebert és Ronya Othmann a Die Zeit című német lapban mesélt arról, hogy Nádas Péter "fehér és kiváltságos", ezért nem volt esélye a díjra - derül ki a Telex összefoglalójából.

A zsűrizés úgy zajlott, hogy minden zsűritag kapott véletlenszerűen kb. 20 könyvet, ezekről rövid kritikát írtak, és kiválasztottak hármat-hármat egy bővebb listára.

Azonban amikor a szűkített listát kialakították, "kicsúszott a vita a civilizált mederből".

Az irodalmi szempontok alapján összeállított szűkített listára

• egy francia nyelven író, Párizsban élő szenegáli,
• egy, az Egyesült Államokban élő dél-koreai,
• egy, jelenleg Berlinben száműzetésben élő orosz,
• egy fehérorosz,
• egy mexikói és
• egy francia író

került. A zsűri pontszámai alapján egy férfit és öt nőt jelöltek volna. Két könyv öt pontot kapott, három négy pontot, egy mű hármat és további négy alkotás kettőt-kettőt.

Az egyik zsűritag azonban ezzel a döntéssel nem értett egyet. Azt mondta, nem tudna együtt élni azzal, hogy a két-két ponttal jutalmazott könyvek között három fekete nő is szerepel, akiket ezzel kizárnak, míg egy fehér francia nő bekerült a szűkített listára. Ezért ő visszavonta a szavazatát, hogy odaadja az egyik kétpontos feketének: a zsűri négy a három ellenében megszavazta a cserét a szűkített listán. Ezután el kellett dönteni, ki kerüljön be a helyére. A két pontot kapók között volt Nádas Péter is, akinek a beszámoló szerint Rémtörténetek című regényét korábban a zsűri körében mesterműnek minősítették. Az újabb vitában többen azt mondták a Prae által idézett beszámoló szerint, kétségkívül a mezőny legjobb könyve, ugyanakkor Nádas egy kiváltságos fehér szerző, akit az újságírók szeretni szoktak. A szerzők egyike, Ronya ezen a ponton felhozta, hogy a zsidó családból származó szerző évtizedekig élt a szocialista Magyarországon, és alighanem Orbán Magyarországán sem lehet igazán vidám az élete – ezeket nem gondolta irodalmi szempontnak, de itt úgy érezte, kénytelen felhozni őket. Erre azt a választ kapta, hogy a fehér francia szerezte A tengerről nem maradhat, az Üres tömeg pedig nem eshet ki, hogy legyen spanyol nyelvű könyv a mezőnyben. „Nádas a jobb szerző, de politikailag Cherie Jonest kell választani” – mondták neki a korábban „erőszakpornóként” is címkézett, „netflixes stílusúnak” minősített szerzőről.

Három zsűritag azt mondta Ronyának előtte és utána, hogy Nádas könyve a legjobb, senki sem érhet fel hozzá, de ő egy nagyon befutott és fehér férfi, és a magyar egyébként is egy általánosan elismert nyelv. Egy másik zsűritag azt mondta Liebertnek, az írás társszerzőjének:

„Sajnálom, szeretem az irodalmat, de a politika fontosabb”.

A cikk két szerzője így már nem érezte magát zsűritagnak, levelet is írta a díj mögött álló intézménynek, de válaszra sem méltatták őket. Viszont meghívták őket egy tisztázó beszélgetésre, ahol abban maradtak, mindenki marad a megvariált rövidlistán, de a két bőrszínük miatt kihúzott mű is felkerül rá hetedikként és nyolcadikként. Végül ez a rövidlista került nyilvánosságra. Egy újabb, döntő szavazáson a szenegáli származású szerző műve futott be, de még itt is vita kerekedett arról, joga volt-e két fehér fordítónak dolgoznia a német változaton, és használhatták-e ők az eredetiben szereplő „nigger” szót.

A 2024-es zsűrinek már sem Ronya, sem Liebert nem volt tagja.