Ismét túlélők után kutatnak Törökországban és Szíriában és megrendült az a remény, hogy a február 6-i gyilkos rengések túlélői újjáépíthetik életüket.

Keddi hírek szerint az első, 6,4-es erősségű újabb rengés – Antakya, az egykori ókori Antiókhia közelében – legalább hat újabb ember halálát okozta. A korábbi rengések halottainak száma elérte a 44 ezret, és most, az akkori földmozgásban megrongálódott házak omlottak össze.

A mostani első rengést követte egy 5,8-as erejű és 30 gyengébb utórengés. Az újabb földmozgás pánikot váltott ki Antakya utcáin.

„Azt hittem, megnyílik a lábam alatt a föld” – mondta egy Muna nevű nő a Reutersnek,

miközben hétéves fiát ölelgette.

Az asszony már hetek óta a korábbi rengések túlélőinek felállított sátorvárosban él a városközpontban.

Ali, egy 18 éves fiú a családtagjai holttestei után kutatott a korábbi rengések romjai között.

„Nem tudod, ilyenkor mit kell csinálni. Megragadtuk egymást, miközben a szemünk láttára omlani kezdtek a falak” – mesélte.

Adana városban az éjszaka folyamán 600 ember érkezett egy túlélőknek otthont adó röplabdacsarnokba. Bár az épület zömök és erős, a mostani rengések idején az emberek kirohantak az utcára, ami jól jelzi, hogy még mindig mennyire félnek – írta a BBC.

Gaziantepben Mert, egy 21 éves diák arról beszélt, hogy az új rengésekkel hogyan tört össze a reményük a lassan helyreálló normális életről.

„Vasárnap még arról beszéltem a barátaimmal, hogyan kell erőt vennünk magunkon és visszakényszeríteni magunkat a napi rutinba, hogy fel tudjuk dolgozni a tragédiát... de úgy tűnik,

ez most a normalitás, és csak Isten tudja, meddig tart”

– mondta az újabb földmozgásról.

A török város épp egy héttel korábban próbálta magát leporolni és visszatérni a normális élethez. Kinyitott a legtöbb bolt, a szupermarketek újra a szokásos nyitvatartási időben voltak látogathatók, teljesen helyreállt a tömegközlekedés. A fiatalember apja pedig

édességboltját akarta megnyitni kedden. Aztán jöttek a hétfői rengések,

amelyek nyomán sokan ismét a hideg utcákra menekültek, autókban aludtak, attól tartva, hogy megismétlődhet az, amit korábban valahogy túléltek.

„Én ezek után már nem bízom a lakásomban” - mondta Ugur, a gaziantepi egyetem kutatója -, „mert minden épület valamennyire ellenáll a földrengéseknek, de a legtöbb térségbeli épület elvesztette ezt a képességét. Úgyhogy egy biztonságosabb életet próbálok megalapozni”.

Egy fiatal nő azt tette hozzá: a késő esti rengés idején nem tudta, hogy álmodik vagy valóság, ami történik.

„A hétvégén döntöttem úgy, hogy visszatérek a normál rutinhoz, elmegyek sétálni, találkozom barátokkal, mert

az utóbbi két hét olyan volt, mintha barlangban éltem volna.

De megijedtem és hazamentem. Nem élhetünk normalitásban, pedig hiányzik” – mondta Nur.

Egy Szíriából érkezett és a háború elől menekült humanitárius munkás pedig azt mondta: olyan, mintha népét elátkozták volna.