Biztonságpolitikai elemzők sokszor megemlítik, hogy a közel-keleti konfliktus nemcsak a földről, de a vízhez való hozzáférésről is szól. Izrael, a palesztinok és Jordánia most úgy tűnik, megtalálta a közös hangot egy részletkérdésben.
A három fél megállapodott abban, hogy a vörös-tengeri Akaba-öbölben tengervíz-sótalanító üzemet építenek és megtették az első lépést afelé is, hogy onnan egy 180 kilométeres vezetéken szállítsák a sós mellékterméket az Izrael és Jordánia között fekvő Holt Tengerbe.
A kedvelt turistacélpont valójában egy sós tó, ahol a fürdőzők a víz sótartalma miatt a vízen lebegnek. A vízszint azonban rohamosan csökken, mert a környező vidékek ellátása miatt kevesebb víz jut a tóba a Jordán folyóból.
A sóstengeri iszap világszerte kedvelt kozmetikum és ennek kitermelése is kihat a vízszintre. Környezetvédelmi csoportok - például a Föld Barátai - aggodalmukat fejezték ki, hogy a Vörös-tengerből származó sós eleggyel érkező új algák és ásványi anyagok megváltoztathatják a Holt Tenger színét. A Világ Vadvédelmi Alap, a WWF pedig már korábban figyelmeztetett, hogy a sótalanító üzemek létesítése jelentős környezeti terheléssel és üvegházhatású gáz kibocsátásával jár.
A megállapodás részeként Izrael vizet ad át legnagyobb víztározójából Jordániának és sótlanított ivóvizet ad majd el a Palesztin Hatóságnak. A palesztinok régóta sérelmezik, hogy nem építhetnek új vízműveket, ami szerintük fékezi a vízhiány megoldását.
A felek a szegénység ellen küzdő Világbank washingtoni központjában írták alá a megállapodást. Az ünnepélyes hangulat ellenére a Világbanknál nem mondták el, hogy mennyibe kerül majd a projekt és ki finanszírozza majd azt.
A Vörös Tenger és a Holt Tenger összekötéséről már több, mint száz éve beszélnek, és a Világbank éveken át tanulmányozta a lehetőséget - végül idén januárban közölte, hogy megvalósítható a terv.
Bejelentést tett Robert Fico állapotáról a miniszterelnök-helyettes