"Sodom-sur-Mer" azaz tengerparti kéjelgés - ez Dubaj beceneve a nyugati származású lakosok körében. A nagy szállodákban elfogadják a profi bártündérek jelenlétét, mert becsábítják a pénzes ügyfeleket. A Guardian becslése szerint 30 ezer lány dolgozik hasonló munkakörben a másfélmilliós városban.

A lap azt állítja, hogy a helyi iszlám hatóságok elfogadják a prostitúciót: ami az Egyesült Arab Emirátusok törvényei szerint tilos, az gyakorlatilag nemzeti sport - fogalmaz az álnéven író William Butler, aki négy évet töltött Dubajban.

Butler elmeséli, hogy egy vízumügynökségen gyanúsan sok igénylőlapot látott, amelyen orosz, örmény, vagy azeri, a húszas éveikben járó lányok próbáltak egyhónapos turistavízumhoz jutni. Az Emirátusok állampolgárai több rezidens vízummal is rendelkeznek, amelyekkel házi dolgozókat hoznak be. A maradékot azonban eladják közvetítőknek, akik letelepedési vízumot kereső nőknek adják tovább a dokumentumokat.

Ezek körülbelül hét-nyolc ezer dollárba kerülnek, és egyrészt extra pénzhez juttatják az állampolgárokat, másrészt prostituáltakhoz Dubajt. A szigorú Szaúd-Arábiából vad hétvégékre átlátogató férfiak például intenzíven keresik az efféle hölgyek kegyeit. A szolgáltatásokat azok a nyugatiak is előszeretettel veszik igénybe, akik otthon odafigyelnek viselkedésükre.

Az egykori dubaji lakos író szerint nyáron, amikor a városban dolgozó nyugati feleségek és a barátnők elmenekülnek Európába és Amerikába, a férjek és barátok teljesen átváltoznak és egyre-másra látogatják a bárokat.

A hatóságok nem sokat tesznek, bár az üzletszerű kéjelgés tilos Dubajban. Az utcai csókolózókat viszont megbüntetik. Nemrég például egy brit párt csuktak le egy utcai csók miatt.