A Dávid király korából származó textildarabokat Izrael déli, sivatagi részén, a timnai rézbányáknál fedezték fel a régészek. A kutatók meglepetésére a rézbányászok viselte ruhák minősége semmiben sem maradt el az ezer évvel későbbi, római korból származó, korábban megtalált öltözékek anyagától - közölte a Háárec című újság csütörtökön.

Az i.e. 10. századra datált, Dávid király korának divatjára rávilágító mintegy száz szövetdarab legtöbbje gyapjúból készült. "A leletek többsége mindössze mintegy öt centiméter hosszú és széles, de néhány nagyobb darab is volt köztük" - közölte a Tel-Avivi Egyetem régészcsoportját vezető Erez Ben Joszef a Hááreccel.

Timna régészeti szempontból páratlan helynek számít mind Izraelben, mind a Földközi-tenger partvidékén, mert a rendkívüli szárazság megőrizte a szerves maradványokat, amelyek máshol az enyészetté lettek volna. A felfedezés különösen jelentős, mert eddig még soha nem találtak ebből a korból származó textíliát.

A Biblia szerint a timnai rézbányákat a zsidókkal rokon, sémi eredetű edomita népcsoport működtette, akik Dávid király hódításai után megadták magukat Jeruzsálemnek.

A régészek elmondták, hogy ebben az időben katonákat küldtek Timnába, akik felügyelték a bányászatot és behajtották az adókat Jeruzsálemnek. Ezért a szakemberek úgy vélik, hogy noha a ruhákat nem korabeli zsidók, hanem az edomita rézbányászok hordták, de mert hasonlóképpen öltözködhettek, mégis jól példázzák a Dávid és Salamon király korában uralkodó divatot.

Háromféle textilre bukkantak: birkák gyapjából, kecskeszőrből készült és lenvászon anyagokra. A kecskeszőrből készült szöveteket nem festették, de a birka gyapjából szőtteket vékony csíkokkal díszítették.

Ez a lelet egyben a növényi alapú festékek használatának legkorábbi izraeli bizonyítéka - közölték a lappal az Izraeli Régészet Hatóság (IAA) képviselői. A textilek nyersanyagát, vagy magukat a ruhákat messzi vidékről szállították Timnába, mivel ezen a kietlen, száraz vidéken semmi sem élt meg.

A textilen kívül a szamarak lovagolására szolgáló egykori bőrnyergek, zsákok, sátrak és kötelek maradványait, valamint szamarak csontjait is megtalálták. A korabeli köteleket pálmafák törzsének szálaiból készítették.

A ruhák alapján a régészek bizonyosak abban, hogy a rézbányák egykori munkásai nem alantas munkát végző rabszolgáknak, hanem nagyra becsült szakembereknek számítottak.

Ez azért lehetett így, mert háromezer éve nagy szaktudást igényelt a réz olvasztása, isteni erőt is feltételeztek, amikor valaki fémet varázsolt a kövekből, a rézércet rejtő nyersanyagból. A ruhamaradványokból az erre a korra utaló bibliai szövegekkel egybecsengően egy igen hierarchikus, sokrétű társadalom képe bontakozik ki.