Mind az Egyesült Államokban honos újvilági keselyűformák hét faja, mind az Európában, Ázsiában és Afrikában élő óvilágiak kilenc faja dögevő - olvasható a Nature News hírportálon.

Egy állat kimúlása után teteme bomlásnak indul, toxikus vegyületek képződnek, és a szövetekben felszaporodó mikroorganizmusokhoz a talajban lévő kórokozók is csatlakozhatnak, például a lépfenét kiváltó Bacillus anthracis.

A kutatók megkísérelték megérteni, hogy miként élhetik túl a keselyűk a veszélyes lakomákat. Ehhez a madarak fejbőrén és bélcsatornájában lévő mikroorganizmusokat vizsgálták az újvilági keselyűformák két faja, a hollókeselyű (Coragyps atratus) és pulykakeselyű (Cathartes aura) egyedeinél. Huszonhat hollókeselyű és huszonnégy pulykakeselyű tetemét vizsgálták, amelyeket populációkontroll keretében az amerikai hatóságok engedélyével Tennessee államban, Nashville-ben lőttek ki.

A keselyűk étkezéskor mélyen belefúrják fejüket a tetembe, így nem okozott meglepetést, hogy bőrükön több mint félezer mikroorganizmus DNS-ét fedezték fel. Ezzel szemben bélcsatornájukban átlagosan mindössze 76 különféle baktérium él, ami elenyésző, figyelembe véve az ember emésztőrendszerében található több száz fajt. Emellett a madarak tápcsatornájában nem találtak semmiféle, a keselyűk étrendjéből fennmaradó DNS-t.

"A keselyűk gyomra mindent kíméletlenül felőröl, megemészt, még az áldozat DNS-ének sem kegyelmez" - magyarázta Lars Hansen dán mikrobiológus.

A keselyűk tápcsatornájában élő mikroorganizmusok vizsgálata során kiderült, hogy bélflórájukat két baktériumféleség uralja. Ezek egyrészt a Clostridium baktériumok, amelyek közül sok toxinokat termel. Közéjük tartozik a veszélyes idegmérget termelő és botulizmust okozó Clostridium botulinum nevű baktérium is. A másik a Fusobacterium család, amelynek némely tagja szövetelhalást okozó "húsevő" kórokozó.

Lars Hansen szerint a keselyűk immunisak e veszélyes kórokozókkal és toxinjaikkal szemben. Elképzelhető azonban az is, hogy a madarak bélrendszerét megtöltik gyilkos baktériumok ártalmatlan rokonai. "Egyfajta probiotikumként működnek, ugyanazt a területet foglalják el, ahol egyébként a kórokozók telepednének meg" - taglalta a lehetőségeket a dán mikrobiológus, aki csapatával további DNS-vizsgálatokat tervez a rejtély megoldása érdekében.

Egy tavalyi vizsgálat során, amikor a szintén dögevő alligátorok bélflóráját vizsgálták, ugyanannak a két baktériumféleségnek a magas szintjére lettek figyelmesek a kutatók. "Aligha lehet szó véletlenről" - hangsúlyozta a kutatásokat irányító Sarah Keenan, a Saint Louis-i Egyetem geobiológusa. Mint rámutatott, mind az alligátorok, mind a keselyűk bomló tetemekkel táplálkozó dögevők. Nagy valószínűséggel ezt a szervezetükben élő mikroorganizmusok közössége teszi lehetővé.