Eredményeiket a tudósok a Nature Geoscience folyóirat online kiadásában tették közzé

"Létfontosságú meghatározni, hogy milyen távolságra juthattak el a dél felé vándorló szubpoláris jéghegyek és olvadékvizek annak megértéséhez, hogy mennyire lehet sérülékeny az úgynevezett észak-atlanti mélyvíztömeg, a NADW-formáció. Vizsgálataink arról tanúskodnak, hogy a hirtelen éghajlatváltozások mechanizmusa sokkal összetettebb, mint eddig feltételeztük " - hangsúlyozta Alan Condron, az amhersti Massachusettsi Egyetem oceanográfusa, a tanulmány vezető szerzője.

A modellszámításokat alátámasztották a tengerfenék "mintázatáról" az észak-karolinai Hatteras-foktól Floridáig készített nagyfelbontású felvételek is. A kutatók körülbelül 400 olyan jellegzetes "vájatot" és "gödröt" fedeztek fel, amelyeket a sekély vízben sodródó nagytömegű jéghegyek "ástak ki" az üledékrétegben - olvasható a PhysOrg hírportálon.

A vájatok mélysége alapján legalább 300 méteres jéghegyekről van szó. Napjainkban ilyen gigantikus jéghegyekkel legfeljebb Grönland partjainál találkozhatunk.

Az óriási méretű jégtömbök a Hudson-öböl tájékán, a sok millió négyzetkilométeres Laurentida-jégpajzsból töredeztek le, amely a 95 ezer és 20 ezer évvel ezelőtti időszakban a mai Kanada túlnyomó részét, valamint az Egyesült Államok északi területeit borította. A jéghegyek a keleti partok mentén vándoroltak, és akár ötezer kilométert is megtettek délre, eljutva "Miamiig" és a Bahamákig.

Hogy kiderítse, miként juthattak el ilyen messze délre a jéghegyek, Alan Condron az óceánvíz-cirkuláció modelljébe "beépítette" az olvadékvíz kiáramlásának hatását két különböző helyszínen, a Hudson-öbölben és a Szent Lőrinc-folyó torkolatánál. "Az óceáni cirkulációs modellünk szerint hihetetlen tömegű olvadékvíznek kellett az óceánba ömlenie akár a Szent Lőrinc-folyó torkolatánál, akár a Hudson-öbölbe ahhoz, hogy a jéghegyek eljussanak Floridáig" - emelte ki Alan Condron.

Ennek hatására 180 fokkal megfordultak a felületi óceáni áramlatok. Az észak felé tartó meleg Golf-áramlatot délre irányuló hideg óceáni áramlat válthatta fel, így Florida partjainál a víz hőmérséklete fagypont közelébe süllyedt. A hirtelen lehűlés pedig lehetővé tette a jéghegyek megjelenését Florida partjainál, ám ezek a változások legfeljebb egy-egy évig tarthattak.

"Kutatásaink alapján arra következtettünk, hogy napjainkban a grönlandi jégpajzsból az óceánba kerülő olvadékvizek a part menti áramlatok +újraelosztó+ szerepének köszönhetően eljuthatnak a szubtrópusi térségekbe, mielőtt elérnék a sarkvidéki vizeket. Ez sokban árnyalja az óceáni áramlatokról alkotott képet" - mutatott rá Alan Condron.