Mit érzett a lefújás után?

Óriási boldogság töltött el. Egy fantasztikus hétvége zárult le csodálatos módon. Alig tudom szavakkal kifejezni, hogyan érzem magam.

Mi volt a kulcs a győzelemhez?

A bizalom, a hit. A játékosok végig hittek magukban, akkor sem változott ez meg, amikor egyenlített a Vardar. Jobban kezdtünk a döntőben, jól játszottunk, de az ellenfél feljött és egyenlített. A hosszabbítás rendkívül nehéz volt, de jól jöttünk ki belőle. Sok nehézséggel néztünk szembe év közben, ám megmutattuk, hogy mi vagyunk a legjobbak.

Mit gondolt a hosszabbítás előtt?

Nem voltam ideges, de nehéz volt kezelni a helyzetet. Azt mutattam a játékosoknak, hogy minden rendben, emlékeztettem őket, hogy miről beszéltünk korábban. Fontos volt, hogy ne hagyják, a tavalyi keserű tapasztalat vagy bármilyen rossz érzés megzavarja a fejüket, csak a következő támadásra és az ellenfél akciójának kivédekezésére figyeljenek. Azt tudatosítottuk bennük, hogy tíz percünk van, meg kell csinálnunk. Meg is tették, védekezésről védekezésre, támadásról támadásra, és működött.

Az idei szezonban párhuzamosan dolgozott a román válogatottnál is. A BL-győzelem azt mutatja, hogy jól megfér egymás mellett a két feladat?

Számomra ez inkább a tanulás miatt volt fontos. Szövetségi kapitányként meg lehet tapasztalni egy világversenyen, hogy milyen napról napra újabb meccsre felkészíteni a csapatot, ahogy arra a BL négyes döntőjében is szükség van. Ez másként működik, mintha csak hétvégente lépünk pályára. Amiatt is előnyös a szövetségi kapitányi megbízás, mert más szemszögből is megismerhetem a nemzetközi mezőnyt, a román játékosokat pedig még több tapasztalatot szerzek. Sok munkával jár, de szeretem a kettős feladatot, mert jó tanulási lehetőség.

Hogyan lehet rangsorolni a három Bajnokok Ligája-győzelmet?

Az első, a 2013-as olyan, mint az első szerelem. A második azért volt fontos, mert rendkívül nagy kihívást jelent megvédeni a címet. Nem is tudom, hogy mikor sikerült ez rajtunk kívül más női vagy férfi kézilabda-csapatnak, de a labdarúgásból és a kosárlabdából is nehéz példát hozni. Az idei pedig, amikor két év szünet után, a tavaly elveszített döntőt követően újra diadalmaskodtunk, az olyan érzés, mint a legelső, sosem fogom elfelejteni.