Milyen volt Märcz Tamás játékosként, és milyen edzőként?

Sokoldalú, több poszton bevethető játékosként ismert a szakma. Ebből próbáltam mindig profitálni. Leginkább támadó vénát éreztem magamban, szerettem a góllövést is, de bármikor szívesen kiszolgáltam a társaimat, és mindig

az volt a legfőbb motiváció, hogy nyerjen a csapat.

Az edzői szakma is közel áll hozzám, mert itt kívülről kell belenyúlni, és sokszor nem olyan egyszerű, hogy mivel tud segíteni egy edző. Hál' isten, nagyon sok jó edzőm volt Olaszországban és Magyarországon is.

Van példakép közöttük?

Nem mondanék, mert nem is tudnék egyet mondani. Próbáltam mindenkitől a legjobb dolgokat ellesni, és ha volt olyan, ami nem tetszett, arra úgy gondoltam, hogy majd ha edző leszek, igyekszem elkerülni. Mindenképpen szerettem volna higgadt edző lenni. Úgy éreztem, hogy egy edző, ha tudja sugározni a hitet, a tüzet és az akaratot, de amellett higgadt tud maradni, lehetővé teszi a játékosainak, hogy magukra tudjanak koncentrálni és mindig a maximumot tudják kiadni magukból. Úgy érzem, hogy sikerült is ezt megvalósítani a BVSC kispadján is.

Mennyire nehéz ez?

Egy dolog az, amit lát a szakma és a közönség a parton, de előtte vannak edzések. A mérkőzések előtt nagyon gyakran szoktam motivációs beszédeket tartani a fiúknak. A játékosok azt látják, hogy egy higgadt edző van a parton, de mindig érzik azt, hogy mennyire fontos az edzőnek a mérkőzés, mennyire harcol esetleg egy eredményért, akkor ha higgadtan beszél velük, akkor is tudja őket motiválni, tölteni energiával. Más kérdés, hogy amikor meg folyik a játék, akkor megpróbálom, hogy ne rólam szóljon.

Van olyan helyzet, amikor ezen mégis változtatnia kell?

Nagy játék ez a vízilabdában is, főleg a játékvezetőket lehet befolyásolni, és mondjuk ki nyíltan, meg is próbálják. Vannak edzők, akik tudatosan próbálják ezeket a kis harcokat lefolytatni. Nagyon sok vitatott ítélet van, és megfelelő ponton az edzőnek van olyan lehetősége, hogy igenis, reklamáljon, elmenjen akár egy figyelmeztetésért, sárga lapért, egy fontos meccsen

tudatosan igyekezni kell akár még a piros lapot is kiprovokálni,

mert nagyon sokszor kompenzáció is következik utána. Ritka az a játékvezető, aki ezek után is objektív tud maradni a parton.

A nyugodt erő

Megkérdeztük a BVSC-s játékosait, hogyan jellemeznék önt, és a leggyakoribb jelzők a következők voltak: nyugodt, elhivatott, játékosközpontú, intelligens. Kihagytak valami fontosat?

Örülök, hogy ezeket mondták, de biztos maradtak ki még dolgok. Remélem, hogy nemcsak négy szóval tudnak jellemezni.

A legfontosabbakat gyűjtöttük ki.

Nagyon jó szavak ezek, körülbelül magaménak érzem őket, és jó, hogy ők is így gondolkodnak rólam.

Játékosként volt példaképe?

Én a KSI-ben nőttem föl. Akkor nagyon sok sztárjátékos - Faragó, Csapó, Gerendás - kint volt már Olaszországban, nagyon nehéz volt őket látni.

A KSI-ben két évvel fölöttem játszott Benedek Tibor és Varga Zsolt, és mindig példaképnek tekintettem őket.

Az elhivatottságuk mindig nagyon tetszett, céltudatosak voltak, nagyon sok idejüket áldozták a vízilabdáért, és én is hasonló vonalra léptem. Amikor már felnőtt játékos lettem, akkor nézegettem olyan játékosokat, akiknek a játéka tetszett. Például nagyon szerettem a 90-es években az olasz center, Massimiliano Ferretti játékát: nem volt extrém fizikai erővel megáldva, magas, szikár, erős volt, nagyon jól úszott, fejlesztette magát, mind a két kezét használta. Egy kicsit ilyen szerettem volna lenni.

A tapasztalatához, a tudásához mennyit adtak hozzá az olaszországi évek?

Rengeteget. Jó játékos voltam, amikor kimentem Olaszországba a 2000-es olimpia után, aztán 12 évet voltam kint, öt vagy hat csapatban is játszottam, és kialakult bennem a profi mentalitás. Egyrészt magára van hagyva az ember, nincs folyamatosan magyar közegben, másrészt az elvárások még magasabbak Olaszországban.

Meghatározónak kell lenni, ha nem vagy az, azonnal elküldenek,

mert jön a következő külföldi. Ráadásul megismertem egy olyan közeget, amelyre mindig is vágytam, mert mindig szimpatikus volt az itáliai élet a filmekből. Aztán persze kicsit más volt nap mint nap ott élni Olaszországban. Azért volt olyan szerencsém, hogy még Nápolyba is igazoltam, az utolsó négy évemet ott töltöttem, és talán az volt az igazi Olaszország, amit mindig úgy elképzeltem, hogy majd úgy fogok élni ott kint.

Figyelmeztető az olasz példa

A magyar bajnokság, ha lehet azt mondani, sok mindenben hasonlít most arra az időszakra, amelyet az előbb említett. A magyar a válogatott legjobbjai itthon játszanak, és van jó néhány külföldi, közülük olimpiai bajnok sztár is. Előny vagy hátrány, hogy ennyire erős az OB I?

A 2000-es évek elején csak az első osztályú olasz bajnokságban játszott 13 vagy 14 magyar játékos. Most egy magyar sem játszik, ha jól tudom, sem az olasz első, sem a másodosztályban. Szépen erősödtek a magyar klubok az utóbbi években, és ez nagyon jó tendencia, bár hasznos volt az is, ha kint játszott valaki Olaszországban, szerintem jobb játékos lett tőle. Jó, hogy ilyen erős bajnokságunk van, hogy szeretnének idejönni a külföldi játékosok, a legerősebb nemzeti bajnokság a magyar most az egész világon. Az, hogy jó-e ez hosszú távon, nagy kérdés, mert

az eredmények mostanában nem igazolják.

Én mindig azt mondtam, hogy játsszon kevesebb külföldi Magyarországon, mert átéltem ezt Olaszországban is, és szerintem nem jó irányba vitte el az olasz vízilabdát sem. Ők is visszarendeződtek a két külföldis rendszer felé, és szerintem valahol az az ideális. Én azt szeretném, hogy a döntő pillanatokban minél több magyar játékos legyen a vízben. Természetesen van egy másik olyan elvárás is, hogy a nemzetközi porondon minél jobban szerepeljenek a klubcsapataink, és ehhez nem találnak ütőképes magyar játékosokat. A 2000-es években sajnos volt egy olyan időszak, amikor a sok siker közben egy picit elsiklottunk az utánpótlás-nevelés fölött.

A tehetséggondozás hiányzott?

Nagyon sok csapatban keményen dolgoztak, csak azt nem vettük észre, hogy amíg mi nyerjük az olimpiákat, addig jó néhány nemzet azon kísérletezik, hogyan lehet kompenzálni a különbséget, amely az akkori magyar játékosok és az egyéb nemzetek pólósai között voltak, és minden ország megtalálta nagyjából a magának megfelelő utat. Volt, aki a fizikai vonalon mozgott, volt, aki a dinamikán dolgozott, volt, aki a technikai dolgokon, volt, aki a lábtempón fejlesztgetett, és most ott találtuk magunkat az utóbbi években, hogy

a magyar vízilabda keresgeti azt a vonalat, hogy mi igazándiból az erőssége.

Esetleg arra lenne szükség, hogy fizikailag még erősebbek legyenek a magyar játékosok?

A gének is meghatározzák, hogy milyen fizikai alapokkal rendelkezik egy egyén. A szláv típusú emberek átlagmagassága nagyobb, ez érződik a vízben is. Lehet kompenzálni, van a fizikai felkészítésben még lehetőség, de ez csak egy irány, nagyon sok minden másban is kell találni előrelépési pontokat.

A válogatottban van idő arra, hogy alapozzanak a játékosokkal, valamiféle erőfejlesztő munkát is végezzenek?

A nemzeti válogatott edzője nem szólhat bele év közben, hogy milyen típusú munkát végezzenek a játékosok. Javaslatokat természetesen tehet, akár a játékosnak, akár a klubedzőjének, mert azt gondolom, hogy egy klubedzőnek is büszkeség, ha rendelkezik minél több válogatott játékossal, Nem olyan egyszerű azonban, hogy csak öt-hat kiló izmot rápakolunk egy játékosra, és akkor feltétlenül jobb játékos lesz tőle.

Mondott most a válogatott kerettagoknak az első szolnoki összetartáson olyat, hogy mondjuk, jó lenne, ha leadnál két-három kilót, te pedig gyúrjál még?

Volt személyes beszélgetésem egy-két játékossal. Ilyen is elhangzott, de inkább olyanokról beszélgettem el néhány kerettaggal, hogy mi az a játékvonal, amit el tudok képzelni számára, hogy könnyebben bekerülhessen a keretbe.

A motiváció a legfontosabb

Mik voltak a legfőbb tapasztalatai ennek a néhány napnak Szolnokon?

Nagyon motivált húsz ember volt ott - számomra ez talán az egyik legfontosabb tényező. Elvártam tőlük, hogy így érkezzenek, és végezzék a feladatokat, magas szinten odafigyeléssel, dinamikával, gyorsasággal. Meghallgattak, és láttam, hogy megértették gyorsan a feladatokat, tehát én azt kaptam, amit vártam ettől a válogatott hétvégétől.

Volt, akit nem ismert személyesen?

Egynéhány játékossal még volt szerencsém együtt játszani, jó néhánynak ellenfele is voltam, és olyan is volt, akinek voltam már az edzője. Aztán voltak olyan játékosok, akik teljesen ismeretlenül érkeztek. Persze mindenkinek volt valami információja a másikról, de mégis más azért, amikor együtt dolgozunk, és megtapasztaljuk azt, hogy milyen a munkakapcsolat.

Posztokra válogat, vagy a kulcsjátékosokhoz igazítja majd a keretét?

Muszáj egy kicsit posztokra válogatni, úgy is próbáltam összerakni ezt a szolnoki hétvégét, hogy minden poszton versenyezzenek egy kicsit. Voltak hiányzók is, akiket szerettem volna, hogy jöjjenek, elsősorban azokra a játékosokra gondolok, akik ott voltak az előző olimpián, és nem mondták le a válogatottságot.

Én nem akarom presszionálni ezeket a játékosokat,

még megtehetjük azt, hogy egy kicsit várunk a döntésükre.

Néhányan tehetnek is nagy lépést a vb-csapatba kerülésért akkor, ha az addigi tornákon kiemelkedően teljesítenek?

Így van. A februári Volvo-kupán Szlovákia, Montenegró és Horvátország ellen tovább szeretném tesztelni a játékosokat, akik ott voltak a szolnoki összetartáson. Egy nem végleges, de fontos lehetőség lesz, hogy alakuljon egy összkép. Több hivatalos mérkőzést a júniusi felkészülés első napjáig nem fogunk játszani, nem veszünk részt a Világligába, pedig jó lehetőség lenne, hogy azonnal tétmérkőzéseken próbálgassuk a csapatot.

Nem volt lehetősége erről dönteni, hiszen korábban már Benedek Tibor szövetségi kapitány így határozott.

Ez egy korábbi döntés volt, de most nekünk nem is feltétlenül egy fiatal csapatot kell építeni, és a meghatározó játékosaink viszont, akikre biztos, hogy szükség lesz a budapesti világbajnokságon, legalább nem játszanak még több mérkőzést.

"Enyém a végső döntés"

Játékos- és mérkőzéselemzője lesz?

Nagyon szeretném, hogy Gerendás György egy kicsit ezzel foglalkozzon, az ellenfél csapatait is térképezze föl, de a saját játékosainkat is nézze az ő tényleg nagyon tapasztalt szemével. De ott van Németh Zsolt is a stábban, akinek szintén elég jó rálátása van a magyar mezőnyre, biztos sokat fogunk beszélgetni a játékosokról, akár a sajátjainkról, akár az ellenfelekéről.

Ha már Gerendás Györgyöt említette: egyrészt volt korábban az edzője, a példaképe is, most pedig gyakorlatilag ön az ő főnöke, ráadásul Benedek Tibor stábjában is benne volt. Hogyan kezeli ezt a helyzetet?

Gerendás Gyurival nagyon jó személyes kapcsolatom van. Hét évig játszottam a keze alatt a BVSC-ben, nagyon sokat köszönhetek neki. Aztán dolgoztam még Egerben is egy évet vele. Gyuri benne volt a Benedek-csapatban is, és hozott bele jó dolgokat. Nagyon tüzesnek látom még mindig, gyorsan kapcsol, nagyon jó gondolatai voltak. Ez nem azt jelenti, hogy mindenben egyezni fog a véleményünk, de

a szereposztás miatt a végső döntés mindig az enyém lesz.

Így hárman nagyon erős stáb leszünk a jövőben.

Nem a BVSC vezetőedzője már. Mennyire volt az ön döntése, mennyire volt a szövetség kérése, mennyire volt végül a klub javaslata?

Megengedte a pályázat, hogy július 1-jéig betöltse a klubposztját is a kapitány, ennek ellenére, ahogy megválasztottak, és végiggondoltam, világos lett, hogy az április-májusi időszak nagyon húzós lesz, azt láttam, hogy nem biztos, hogy ezt össze tudom egyeztetni. A klubommal újrabeszéltük a dolgot, és végül meg tudtuk hozni azt a döntést, hogy teljesen elengedjem a BVSC kispadját.

24 órában kapitány

Mennyiben tér el a szövetségi kapitányi és a vezető edzői munka?

Egy klub vezetőedzői tevékenysége napi szintű rutint hoz magával, hiszen délelőtt edzés, este edzés, ez megy egész héten, hétvégén meg jönnek a mérkőzések. Egy válogatott edzőnek viszont egész más ritmusban folyik az élete. Rapszodikus, hogy hétköznap milyen teendőket végez, hétvégén beerősödik, hiszen muszáj mérkőzéseket látogatni, hogy minél jobban föltérképezze a játékosokat. Csapatvezetői feladatok is hárulnak a szövetségi kapitányra, hiszen komoly döntéseket kell meghozni. Június 1-jétől, amikor jön az igazi válogatott szezon, akkor viszont gőzerővel belecsap a szövetségi kapitány, és 24 órában vízilabdával foglalkozik két hónapon keresztül.

Kiemelten fontos ebben az évben a budapesti világbajnokság. Gondolom, csak az éremszerzés lehet a cél.

Nem teszem alacsonyra a mércét,

szeretnék érmet nyerni, akár följebb is lehet gondolkodni.

Vannak realitások természetesen, ha minden sajtómegnyilvánulásban azt jelentjük ki, hogy csak az aranyérem, az talán túlzott elvárásokat tenne a játékosok nyakába, meg áttételesen a végén már az enyémbe is. Azt írtam a pályázatomba egyébként, hogy a magyar válogatott képes minden válogatottat legyőzni egy jó játékkal. Szerintem

egy mérkőzésen mindenkit le lehet győzni, még a nagyon erős szerbeket is talán.

Magasak az elvárásaim, szeretnék úgy beugrani minden mérkőzésre, hogy nyerjünk.

Mennyit jelenthet pluszban, hogy Budapesten lesz a világbajnokság?

Nagyon szeretem, ha sokan vannak az uszodában. Nápolyban majdnem mindig 3-4 ezer ember volt az uszodában, engem ez motivált. Szeretném, hogy azok a játékosok, akik a keretben lesznek, szintén így érezzék, ne gátat meg pressziót lássanak ebben, hanem inkább azt érezzék, hogy ez a sok ember értük van, őket segíti.

A formaidőzítés kiemelten fontos minden világeseménynél. Május végén van a Bajnokok Ligája hatos döntője, július közepén pedig megkezdődik a vb.

Elég hosszú menetelés lesz, ezért mindenképpen szünetre szükségük lesz a játékosoknak, hogy kikapcsoljanak, aztán rákoncentráljanak a válogatottra. Van azonban akkora motiváció a budapesti világbajnokság, hogy extrém energiákat is lehet mozgósítani a nyáron.

Mennyire hathat ez a mostani év, mondjuk, egy kiemelkedő szereplés az utánpótlásra?

Nagyon fontos, hogy legyenek jó példák a gyerekek előtt, hogy lássák testközelből a válogatottat, hogy milyen sok ezer ember előtt játszani, és közvetlenül lássák a példaképeiket. Egy jó szereplés lökést adhat minden téren, de ha győzelmek is vannak, az sem szabad, hogy elkényelmesítse az utánpótlást. Ne éljünk abból, hogy mi vagyunk a legtöbb olimpiai bajnokságot nyerő nemzet, és nekünk valahogy jár, hogy ott legyünk a legjobbak között. Nagyon fontos, hogy a klubokban is minél jobb szakmai munka folyjon egész évben, minél jobb bajnokságok legyenek egyébként már az utánpótlásban is, mert ott fölhígult a minőség.

A 60-0 nem válik a vízilabda hasznára

Ez a TAO-pénzek közvetett negatív hatása?

A TAO-pénzek összességében nagyon jó hatást fejtenek ki a vízilabdasportban is. Amivel szerintem senki sem számolt, hogy lépten-nyomon alakulnak a vízilabdacsapatok, de nem képeztek elég edzőt ehhez.

Sokkal több az egy edzőre jutó játékos,

de így kevesebb figyelem is jut egy-egy kis vízilabdásra. Lassan indul el a kisebb klubokban a vízilabdaélet, sokszor már a jelen top csapatai ellen játszanak, és tudok példákat mondani húsz-harminc gólos különbségű mérkőzésekről, de most volt az utánpótlásban egy 60-0-s mérkőzés is. Ezek azok a mérkőzések, amelyek biztos, hogy nem a hasznára válnak a vízilabdának.

Hol fognak edzeni, amikor összetartások lesznek?

Az edzés nehéz kérdés, hiszen a Nemzeti Sportuszodát most fogják bezárni, elképzelhető, hogy a BVSC-uszodában vagy akár a Tüskeuszodában fog edzeni a válogatott. Szeretek vidékre is menni, ott eléggé el tud szeparálódni a válogatott, hogy tényleg csak magával foglalkozzon.