A vártnál jobban szereplő két együttes közül a horvátok a csoportkörben arra hívták fel a figyelmet, hogy legyőzték a favoritnak tartott németeket, míg a törökök hiába kerültek mindhárom meccsükön hátrányba, kétszer is fordítani tudtak.

A törökök ezúttal lendületes kezdést produkáltak, de Hamit Altintop életerős lövése után a horvát csapat lassan átvette az irányítást, a 19. percben Olic közelről a felső lécre lőtte a labdát.

Modric ezúttal is jól mozgatta a csapatot, az együttes elsősorban az alapvonal közeléből bepasszolt labdákkal próbálkozott, de egyértelmű horvát fölényről szó sem volt.

A második félidőben a törökök elsősorban a védekezésre összpontosítottak, úgy tűnt, hogy felőlük akár már 60 perc játék után következhetett volna a büntetőpárbaj. Védelmük nem mindig állt a helyzet magaslatán, Rüstü egy meggondolatlan kijövetele után a lassan reagáló védőknek kis híján gondot okozott Olic alapvonalról kapu felé helyezett fejese.

A 84. percben Srna remek szabadrúgását Rüstü szögletre ütötte, de a sarokrúgásból semmi nem lett, a kapusnak viszont a második félidő végén is akadt feladata. Megoldotta.

A kétszer 15 perces ráadásban megélénkültek a törökök, de a 119. percben Klasnic a horvátoknak szerzett vezetést.

Már mindenki azt hitte, hogy következhet az Eb második német-horvát meccse, amikor a 121. perc végén Sentürk egyenlített.

A horvátokat annyira megviselte a törökök egyenlítő találata, hogy a büntetőpárbajra sem tértek magukhoz, 4-ből három büntetőt elrontottak, így búcsúztak.

Jegyzőkönyv

Törökország-Horvátország 1-1 (0-0, 0-0, 1-1), 11-esekkel: 3:1
v.: Roberto Rosetti (olasz)

Törökország: Rüstü Recber - Hamit Altintop, Gökhan Zan, Emre Asik, Hakan Balta - Sabri Sarioglu, Tuncay Sanli, Mehmet Topal (Semih Sentürk, 76.), Arda Turan - Kazim Kazim (Ugur Boral, 61.), Nihat Kahveci (Gökdeniz Karadeniz, 117.)

Horvátország: Stipe Pletikosa - Vedran Corluka, Josip Simunic, Robert Kovac, Danijel Pranjic - Darijo Srna, Niko Kovac, Luka Modric, Ivan Rakitic - Niko Kranjcar (Mladen Petric, 65.), Ivica Olic (Ivan Klasnic, 97.)

gól: Semih Sentürk (120.), illetve Klasnic (119.)

sárga lap: Tuncay (27.), Arda Turan (49.), Ugur Boral (89.), Emre Asik (107.)

A meccs embere az InfoRádió szerint: Rüstü Recber

A törökök veterán kapusa tett azért bőven, hogy elnyerje a meccs embere titulust, de lehetett volna a meccs negatív hőse is. A meccs folyamán végig jól védett, megbízható volt, de a 119. percben a horvátok góljánál hatalmasat hibázott, szinte másolta Nikopolidisz oroszok elleni bakiját. A középkezdés után azonban azonnal gólpasszt adott, felívelte a labdát, amelyet Semih bombázott a léc alá. És hogy a meccs tényleg Rüstüről szóljon, ahhoz az kellett, hogy a tizenegyes-párbajban megfogja Petric lövését, ezzel az elődöntőbe juttatva csapatát.

Fatih Terim megmondta! Amikor Rüºtü még csak a harmadik számú kapus volt klubjában, az edző megjósolta neki: ő lesz minden idők legjobb török kapusa! 1993-ban a Besiktas szerződtette volna, de a kapus egy szerencsétlen autóbaleset miatt nem felelt meg az orvosi vizsgálaton. A Fener ellenben megvette, igaz, akkor még egy évre visszaengedte, igaz, csak kölcsönben, az Antalyasporhoz.

1994-ben már Isztambulba került. A török válogatottsági csúcstartó 1994 és 2003 között védett a Fenerbahcéban. 1996-ban és 2001-ben bajnoki címet, 1998-ban országos kupát nyert. 1996 őszén tagja volt a Fenerbahce a Manchester United ellen, az Old Traffordon győztes csapatának - az volt az angol klub első nemzetközi kupaveresége hazai pályán, a Bajnokok Ligájában. Sőt: korábban török klub még sohasem nyert nemzetközi kupamérkőzést Angliában.

2003-ban vb-bronzérmesként a Barcelonához szerződött, de nem tudta megvetni a lábát a katalán csapatban. Mindössze négy bajnoki mérkőzésen védett a 2003-2004-es szezonban. A következő nyáron hazatért a Fenerhez, amellyel 2005-ben és 2007-ben is bajnoki címet nyert.

A tavaly nyáron, némi meglepetésre, klubtársával, Mehmet Yorgatlival, átigazolt a Beºiktaºhoz. Hároméves szerződést kötött a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott Fekete Sasokkal. Az 1996-os Európa-bajnokságon a törökök valamennyi mérkőzésén ő védett, éppúgy, mint a négy évvel későbbi kontinensbajnokságon, valamint a 2002-es, bronzérmemmel zárt világbajnokságon. 117-szeres válogatott - de immár nem ő a nemzeti tizenegy első számú kapusa.