Függetlenül attól, hogy néhány nehezen minősíthető bajkeverő átrendezte Bécs belvárosának egy részét - amely után a tamáskodók megláthatták, hogy az osztrák rendőrség elitalakulata képes gyorsan és hatékonyan kezelni egy ilyen jellegű problémát -, a többség könnyen beletörődött a csapat kiesésébe.

Mi tagadás, lehetett arra számítani, hogy az osztrák válogatott nem éli majd túl a csoportmérkőzéseket, de a szurkoló már csak olyan, hogy reménykedik a csodában. A bécsi Hősök tere környékén körülbelül hetvenezer fanatikus hajtotta a csapatot az óriáskivetítőkön keresztül, s több mint tízezren voltak a Pratertől Bécs nyugati részéig a város különböző egyéb pontjain is.

Olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a Nyugati pályaudvartól, azaz a Westbahnhoftól még kifelé eső Hanappi-stadionban (ott, ahol a magyar válogatott 1985-ben kiharcolta a mexikói világbajnokságra való kijutást) kinyitották a korábban tartaléknak minősített szurkolói zónát. A Hanappiban nyolcezren nézték a meccset, s a keddi Kurier már azt írta, kinyitják a stadiont pénteken, a horvát-török meccsre is.

Lekicsinylő kívülállás

Érdekes, azt tapasztaltam, a bécsiek nagy része amolyan lekicsinylő kívülállással tekint alig 24 órával korábban még lelkesen támogatott válogatottjára. Mintha tényleg "sógoraink" lennének az osztrákok, mintha 220 kilométernél is közelebb lenne Bécs Budapesthez. Mi győzünk, de ők kaptak ki - körülbelül ez az attitűd.

Több olyan fiatallal is beszéltem, akik jót röhögtek azon a tényen, hogy éppen az ő válogatottjuk hétfő este óta az Európa-bajnokságok történetének leggyengébb rendezője: 1980, amióta legalább nyolc csapat részt vesz az Eb-döntőben, elsőként Hickersberger válogatottja maradt győzelem nélkül.

A horvátoknak bezzeg minden sikerült

Mennyivel más a hangulat a horvátoknál. Slaven Bilic kedden igazán felszabadult volt, s mi tagadás, ezzel nem lógott ki a honfitársai közül - eddig nekik minden sikerült ezen a tornán! A horvát újságírók mondták, és igazuk van, a 2006 nyara óta játszott tétmeccseken - azaz a selejtezőket és az itt lejátszott három mérkőzést tekintve - az ő válogatottjuk Európa legjobbja. Büszkék arra, hogy gyakorlatilag a második csapatuk is legyőzte a lengyeleket, noha egyáltalán nem vették könnyedén a klagenfurti mérkőzést.

Jó példa erre, hogy középpályásuk, Ognjen Vukojevic 12 080 métert futott egy számukra valójában tét nélküli mérkőzésen, s az Eb eddigi összes mérkőzésén csak ketten teljesítettek többet: a svéd Daniel Anderson 12 520 métert a spanyolok, a román Banel Nicolita pedig 12 240 métert a franciák ellen.

Slaven Bilic vidáman mondta: "Enyhén szólva jó úton vagyunk. Három meccsből hármat nyertünk. Volt már csapat az Eb-történelemben, aki előttünk is megcsinálta ezt - de azért nem sok."