A kalandos életű művész Tóth Imreként látta meg a napvilágot Fehércsurgón, 1909. szeptember 27-én. Szülőhelyére mindig büszke volt, később azt írta: "sohasem hallgattam el, hogy csurgói parasztgyerek vagyok, ide tartozom, és azt hiszem, hogy ide fogok tartozni mindig". Érettségi nélkül vették fel a Mintarajziskola (az Iparművészeti Főiskola elődje) grafika szakára, tanulmányai mellett a Piatnik kártyagyárban dolgozott és tagja volt Kassák Lajos Munka Körének. 1931-ben felvételt nyert a Bauhaus művészeti iskolába, a Lipcse közeli Dessauba - pénze nem lévén - gyalog érkezett meg. Az egyre nehezebb pénzügyi és politikai helyzetbe kerülő iskolát egy évvel később otthagyta és tengerésznek állt. Németországba 1933-ban tért vissza és Drezdában megrendezte első kiállítását, nem sokkal később a hatalomra került nácik letartóztatták és Zwickauba internálták. Tot megszökött a táborból és újfent gyalog menekült Rómába. Mesés megérkezésének Szerb Antal Utas és holdvilág című regényében állított emléket: "A szobrász gyalog jött Drezdából Rómába, a Via Flaminán jött be, azon az úton, amelyről gimnazista korában megtanulta, hogy ott vonultak be mindig észak felől a győztes idegenek".

Az olasz fővárosban egy ideig portré- és szobafestésből élt, hajléktalanszállón lakott. Idővel sikerült ösztöndíjat szereznie a Római Magyar Akadémián, felvette az Amerigo Tot nevet és szobrászattal kezdett foglalkozni. Alkotásain, főleg portrékon és reliefeken a reneszánsz, az antik római és etruszk művészet hatása érezhető, de az 1940-es évektől számos szobra már az absztrakt művészet jegyében született. A második világháború alatt részt vett az ellenállásban, ejtőernyősként teljesített futárszolgálatot, egyszer a Hortobágy fölött is ledobták.

A háború után, 1946-ban a római Magyar Akadémia tanácsadója lett. Hívták haza, de ő inkább itáliai munkákat keresett. Pályázott a vatikáni Szent Péter templom bronzkapujának megtervezésére, 1948-ban őt bízták meg a római Termini pályaudvar frízeinek elkészítésével, a munkát 1953-ban fejezte be. A művészet mellett számos más téren is tehetséget árult el, volt autóversenyző, diplomata, koreográfus, sőt filmszínész is - a Keresztapa trilógia második részében a maffiafőnök Michael Corleone egyik testőrét alakította.

Magyarországra 1969-ben tért haza először, akkor Huszárik Zoltán portréfilmet készített róla. A Műcsarnokban életmű-kiállítást, a Tihanyi Múzeumban önálló tárlatot rendeztek alkotásaiból, mindkettőt hatalmas sikerrel. Hazai művei közül kiemelkedik a szülőfaluja, Fehérvárcsurgó templomában felállított Csurgói Madonna című klasszikus kétalakos szobor, amely a művészt és édesanyját ábrázolja, A mag születése című domborműve Gödöllőn található. Pécsett 1984-ben a városnak adományozott műveiből Amerigo Tot múzeum nyílt.

Rómában halt meg 1984. december 13-án. A budapesti Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, síremlékét Melocco Miklós készítette.