A két hete érvénybe lépett Migrációs és menekültügyi paktumnak három fő pillére van:

1. az uniós határvédelem
2. a szolidaritási mechanizmus (más uniós tagállamok a frontországokon tudnak segíteni migránsátvétellel, pénzügyi hozzájárulással, operatív vagy technikai segítségnyújtással)
3. visszatérési központok létrehozatala harmadik országokban.

A harmadik pillér miatt a Franciaország és Spanyolország is aggodalmának adott hangot.

Mint az InfoRádió megkeresésére Dócza Edit, a Migrációkutató Intézet vezető elemzője rámutatott, a június 18-19-i uniós csúcstalálkozó végén Emmanuel Macron francia elnök és Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök is felszólalt: előbbi kijelentette, hogy

nem látott még egyetlen olyan visszatérési központot sem, amelyik működött volna,

igaz, van két hasonló példa is:

• az olaszok albán terve (nem klasszikus visszatérési központ)
• brit ruandai megállapodás (kudarcba fulladt).

„A spanyol miniszterelnök pedig azt hangsúlyozta, hogy Európa olyan erőforrásokat pazarolna visszaküldési központok létesítésére, amelyekből egyébként sincsen sok, és úgy gondolja, hogy ez egyébként is egy rossz üzenet lenne azoknak a származási, illetve tranzitországoknak, amelyekkel a tagállamok együtt kívánnak működni. Mindkét ország azért kisebbségben van az álláspontját tekintve, merthogy az uniós csúcstalálkozó végén 19 tagország nyílt levelet fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy az új törvényeket használják ki teljes körűen a tagországok, illetve maga az EU is” – mutatott rá.

Ennek a 19 országos csoportnak márpedig tagja volt Magyarország is.

Hogy mi lehet a megoldás, azzal kapcsolatban elmondta, a helyzet még bonyolultabb, mivel nem csupán a franciák és a spanyolok ágálnak, tényleg

nem találni partnerországokat a rendszer működtetésére,

még úgy sem, hogy önmagában a rendszer Európa számára lehetne megoldás, a kiutasított migránsok ugyanis nem maradhatnának az unió területén, de a tagországi aggodalmakat nem könnyű eloszlatni. Vagyis: nincs olyan ország, aki vállalná a visszaküldő ország szerepet.

Az olasz-albán elképzelést – mely szerint Olaszország Albániába delegálná a migránsokat, ott dőlne el a sorsuk – az idő sem segíti, Albánia ugyanis halad az EU-tagság felé, és ha ez 2030-ig bekövetkezik, máris nem lehet visszatérési központja.

Szóba jöhetne egyébként még Kazahsztán és Üzbegisztán, valamint az észak-afrikai Tunézia szerepvállalása, az érintett országok viszont elzárkóznak attól, hogy segítséget nyújtsanak ebben az EU-nak, a még környékbeli Montenegró pedig épp Albánia útját járja.

A paktum szellemében valamilyen EU-s segítségre, közreműködésre mégis szükség van, szó van vízumliberalizációs segítségről, fejlesztési támogatásokról, azonban Dócza Edith szerint kétséges, hogy ezek az eszközök megfelelőek, elégségesek-e, arról már nem is beszélve, hogy a visszaküldési központokba hívott, illetve gyűjtött migránsok melle mennek tovább, illetve milyen kockázatot hordoznak fogadó országukban..

A cikk Kalapos Mihály interjúja alapján készült.