Egyelőre az látható, hogy nem történt előrelépés a nigeri helyzet rendezésében, így továbbra is az Abdourahamane Tian tábornok vezette junta, illetve a mögötte álló hadsereg van hatalmon – mondta az InfoRádióban Marsai Viktor. Az egy hónapja életben lévő (afrikai) szankciók ugyan már éreztetik hatásukat az élelmiszerárakban vagy az áramkimaradásokban, de a juntának a pozíciói nagyon erősek, a lakosság egy része folyamatosan demonstrál a katonák mellett, illetve a regionális szervezet, az ECOWAS (Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége) esetleges intervenciója ellen.

A szakértő megítélése szerint

az idő most a puccsistáknak dolgozik, ugyanis minél tovább maradnak hatalmon, annál kisebb lesz az esélye a külső katonai beavatkozásnak.

Dacára, hogy az elmúlt években komoly fejlődésen ment keresztül az ország, és jelentős infrastrukturális beruházások kezdődtek meg, Niger továbbra is a világ egyik legszegényebb országa, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el a 700 amerikai dollárt. A jelenlegi puccs viszont a lehetséges „fellendülésnek” is gátat vetett – mondta a Migrációkutató Intézet igazgatója.

A demonstrációk ellenére Marsai Viktor szerint nem árt az óvatosság azzal kapcsolatban, hogy a lakosság valójában mennyire áll a junta mellett. A nagy számú, több ezres-tízezres tüntetések főként a fővárosban, Niamey-ben zajlanak, de hogy a vidéki lakosság hogyan is áll a „rendszerváltáshoz”, nem tudható.

A 26 milliós lakosság alig negyede (zömében városi férfiak) fér hozzá az internethez, így az ő kommentjeik láthatók a külvilág számára,

de hogy a többség miként viszonyul az új katonai vezetéshez, arról nagyon kevés az információ. „Ez gyakorlatilag csak akkor dőlne el, ha valóban egy katonai intervencióra kerülne sor” – fogalmazott Marsai Viktor, aki szerint erre egyébként egyre kevesebb esély mutatkozik.

Az ECOWAS hivatalosan döntött ugyan a gyorsreagálású erőinek a bevetéséről, nem igazán látszik a mozgósítás a tagországok részéről. Ráadásul az arányok sem túlzottan jók: körülbelül egydandárnyi, ötezer fő bevetéséről határoztak, miközben a nigeri haderő 40 ezer fő körüli – jegyezte meg a szakértő. Nem beszélve arról, hogy több, nagy befolyással bíró ország a térségből – például Algéria és Csád – ellenérzéseit fejezte ki egy esetleges intervencióval szemben, sőt, Mali és Burkina Faso, a másik két puccsközpont, egy védelmi szerződés keretében katonai támogatásáról biztosította a nigeri juntát.

Hírek szerint a területen a Wagner vagy annak maradványa is meglehetősen aktív. A Migrációkutató Intézet igazgatója szerint, miután ezek a katonák „enni szeretnének”, mindenképpen számolni kell velük. Ezt támasztja alá, hogy sajtó- és diplomáciai információk alapján az új katonai vezetés és a zsoldosok között viszonylag hamar megindult a párbeszéd, bár nagy számú telepítés nem látható, de ha mondjuk a mali hadsereg – amely odahaza „vállvetve harcol” a Wagnerrel a felkelők ellen, illetve dzsihadistákkal szemben –, bevonulna Nigerbe, mellettük nyilván az orosz zsoldosok is feltűnnének.

Migráció

Nigerben körülbelül 700 ezer külső és belső menekült lehet, a nagy kérdés az, hogy a helyi lakosság mikor dönt úgy, hogy elege van a kialakult helyzetből – fogalmazott Marsai Viktor. „Nem is elsősorban a junta miatt, hanem mert a biztonsági erők most teljesen mással vannak elfoglalva, emiatt jelentősen nőtt a dzsihadista támadások száma.”

Azzal kapcsolatban, hogy Európai Uniónak van-e bármilyen terve, eszköze akár a nigeri belső helyzet kezelésére, akár a lehetséges migrációra, a Migrációkutató Intézet igazgatója kifejtette: bár az EU képességnövelő missziója, az EUCAP Száhel Niger jelen van országban, illetve francia erők bilaterális alapon, részükről nem látható, hogy érdemben befolyásolnák bármilyen irányba is az eseményeket. Szerinte,

ha a korábbinál nagyobb mértékben indulna meg az irreguláris migráció, csak az észak-afrikai államokon múlna, hogy az útra kelők közül mennyien érnék el Európát.

Marsai Viktor emlékeztetett, az EU az utóbbi időkben felpörgette a harmadik országokkal való együttműködést, és például komoly megállapodást kötött Tunéziával, belebegtetve egy milliárdos támogatási csomagot, ha támogatják a migráció elleni küzdelmet, valamint hasonló csomagon dolgoznak Marokkóval kapcsolatban is. „Az EU itt gyakorlatilag megpróbálja lefizetni a kapuőr országokat, hogy minél több útrakelőt állítsanak meg” – fogalmazott az egyetemi tanár.

Marsai Viktor szerint Tunézia ugyan partner a folyamatban, és már eddig is több tízezer, Európába igyekvő embert állított meg, de nyilván nem fog százezreket a területén tartani.

Arról, hogy miért fontos nekünk is az afrikai éhínség és az ukrán gabonaválság? - ebben az Aréna- beszélgetésben hallhat fontos további részleteket Marsai Viktortól.