Az elmúlt napokban egymást érték a különböző tagállami fővárosokból származó jelzések, bejelentések, hogy a helyi hatóságok nem lesznek időben készen az országra majdan jutó pénzügyi hányad lehívásához szükség reformprogrammal.

Sajtókörökben azonnal feltűnést keltett, hogy ezúttal a nemzeti programokat váró Európai Bizottság részéről nem a sürgetés és türelmetlenség volt a reakció, hanem annak szorgalmazása, hogy cserébe a végső anyag legyen tényleg elfogadható, mert így viszont az értékelés és elfogadás időtartama rövidülhet le.

Sok csúszás lehet, Magyarország sincs még kész

Ursula von der Leyen bizottsági elnök kedden tanácskozott a helyreállítási alap előkészítésén dolgozó munkabizottság tagjaival, aminek kapcsán a szokásos déli brüsszeli sajtóértekezleten a bizottsági szóvivő megerősítette, hogy

az április 30-i dátum nem jogi, hanem csupán „munkaterv szerinti” határidőt takar.

Cserébe – miként a napokban Valdis Dombrovskis bizottsági alelnök is fogalmazott – a brüsszeli testület azt tartja ezúttal hasznosabbnak, ha esetleg kicsit később is, de további korrekciót nem igénylő anyagokat kapnak, semmint, hogy időre leadott terveken utóbb még heteket kelljen egyeztetni.

A napokban az olasz kormány kapcsán járta be a nemzetközi sajtót az az értesülés – amit amúgy a Draghi-kormány szóvivője egyelőre cáfolt –, hogy éppen az eddig leadott tervezetek kapcsán született bizottsági észrevételek, illetve a mindezek nyomán elvégzendő kiigazítások miatt aligha tudják majd tartani a határidőt.

A brüsszeli EU-Monitor idézett név nélkül nyilatkozó bizottsági forrásokat, akik szerint Brüsszelben arra számítanak, hogy

a tagállamok kevesebb mint a fele fogja csak benyújtani határidőre a leendő terveit.

A hírszolgálat konkrétan a magyar terv kapcsán is – amiről utoljára április 8-án érkezett Budapestről Brüsszelbe anyag – tudni vélte, hogy a nyitott kérdések közé tartozik a klíma- (37%) és digitális (20%) költési arány számokkal történő igazolása, a vissza nem térítendő támogatások és kölcsönök arányának pontos meghatározása, az úgynevezett országspecifikus ajánlások kellő figyelembe vétele (például az igazságszolgáltatás függetlenségére, a korrupció-ellenes fellépésre, a közbeszerzésekre stb. vonatkozó 4-ik számú ajánlás esetében), vagy a környezetvédelmi károkozás tilalmának maradéktalan érvényesítése.

Hasonló elvárásoknak valamennyi tagország leendő tervének meg kell felelnie, mivel a teljes keret vonatkozásában szigorú szempontnak számít, hogy a majdani megaalap ne egyszerűen csak a válság okozta gazdasági károkat kompenzálja, hanem

felhasználását úgy kell végezni, hogy több fontos ráfordítási prioritást (gazdaságzöldítést, digitalizációt, szociális és területi kohéziót, oktatást és képzést stb.) is szolgáljon

eközben.

Van értelme sietni

Megfigyelők mindenesetre megjegyzik: azzal, hogy a német alkotmánybíróság szerdán feloldotta a helyreállítási alap elindításához szükséges szerződésmódosítás német ratifikációjának március végén bejelentett blokkolását, sok fővárosban fellélegeztek, és a fejlemény várhatóan még inkább mielőbbi leadásra ösztönzi a kormányokat. A német ratifikáció esetleges tartós befagyása ugyanis hosszabb-rövidebb időre az egész helyreállítási alap-projektet késleltethette volna, akár hónapokkal is. Így viszont van értelme a sietésnek, mert ezzel a bizottsági részről beígért nyári előlegfolyósítás elvben még tartható lehet.

Rugalmasság, de hogyan?

Kedden egyébként a spanyol gazdasági miniszter, Nadia Calviño sajtónyilatkozata demonstrálta, hogy tagállami részről nagyon is komolyan számolnak a leendő rendkívüli forrással. Calviño ugyanis egyebek között

azt szorgalmazta, hogy az Európai Bizottság tanúsítson majd „rugalmasságot” az állami támogatások belsőpiaci szabályainak alkalmazásakor.

Alaphelyzetben a vállalati-vállalkozói körnek szánt állami támogatás, mint piactorzító intézkedés, tiltott – illetve konkrét esetekben bizottsági engedélyhez kötött – az EU egységes piacán. Ezt a korlátot azonban Brüsszelben – tagállami egyetértéssel – a járvány kiterjedésével ideiglenes jelleggel nagyrészt feloldották. A nagy kérdés most az, hogy a járvány lecsengése után mikor térjenek vissza újbóli beélesítéséhez.

A spanyol miniszter – az országok többségének hasonló aggályait kifejezve – most arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyreállítási alap hasznosulásának egyik területe a válságban padlóra került vállalkozói réteg állami forrásokból történő támogatása lesz, amihez viszont ezt lehetővé tevő, kiszámítható szabályozói környezetre – továbbra is – szükség lesz még.