Stressz, hosszú munkanap, kevés alvás, politikai és közéleti nyomás, kevés szabadidő. Angela Merkel német kancellár 2015 februárjában, az ukrán válság csúcspontján kivételesen sűrű programot bonyolított le a kelet-európai ország békéjének érdekében. A hét döntő nap állomásai: Berlin, Kijev, Berlin, Moszkva, München, Berlin, Washington, Ottawa, Berlin, Minszk. Közvetlenül ezután Brüsszel következett, ahol a görög pénzügyi válság volt a téma.

2011 márciusának végén Merkelen meniszkusz operációt hajtottak végre, három nappal később mankókra támaszkodva nyitotta meg a hannoveri vásárt. Egykori kancellárok, például Willy Brandt vagy Helmut Kohl is nem egyszer betegen vonszolták magukat rendezvényekre.

Az Egyesült Államokban Hillary Clinton elnökjelölt megrendült egészségi állapota kapcsán vita bontakozott ki, hogy alkalmas-e a volt First Lady az elnöki teendők ellátására. A politikusoknak mindig erőseknek kell lenniük, ezt igénylik a polgárok. A legyengültség támadási felületet kínál a belső ellenfeleknek, s nem utolsósorban az ellenséges tábornak. A félelem a hatalomvesztéstől, a hatalomittasság, a túlhajszolt kötelességtudat - három ok, ami miatt a politikusok hajlamosak figyelmen kívül hagyni testük vészjelzéseit. A távollétek hivatalos indoklásai gyakran olyan spekulációkat táplálnak, hogy az igazi okok mások.

Helmut Kohl saját bevallása szerint 1989-ben egy pártkongresszuson heves altesti fájdalmai miatt az összeesés határán volt. "Őrületes fájdalmaim voltak, azt hittem, hogy bármely pillanatban eszméletemet vesztem" - írta emlékirataiban. A prosztatadaganattal küszködő kereszténydemokrata politikus azonban talpon maradt, s ennek oka: félelem egy párton belüli puccstól.

Elődje, a szociáldemokrata Helmut Schmidt életveszélyes szívritmuszavarokkal küzdött, anélkül, hogy a közvélemény bármit is tudott volna róla. A bajor keresztényszociális unió főnöke, Horst Seehofer addig-addig legyintgetett egészségügyi problémáira, mígnem 2002-ben szívizom-megbetegedéssel az intenzív osztályon kötött ki.

Vannak azonban olyan példák is, amikor politikusok nyíltan és nyilvánosan szembenéznek testük problémáival, vagy erre kényszerülnek. Így például Matthias Platzeck 2006-ban két hallásvesztés, keringési zavarok és idegösszeomlás után lemondott a szociáldemokrata párt elnöki posztjáról, amelyet csak néhány hónapja foglalt el. 2013 nyarán az elbai árvízzel járó tartós leterheltség miatt enyhe szélütés érte, ekkor Brandenburg tartomány miniszterelnöki posztjától is megvált.

Nem csinál titkot prosztatarákjából és szívproblémáiból Wolfgang Bosbach. A kereszténydemokrata párt belpolitikai szakértője négy évvel ezelőtt állt ki a közvélemény elé. Hátránya nem származott belőle. 2013-ban egyéni mandátummal ismét bekerült a német parlamentbe.