A két politikus és pártjaik nemcsak e tekintetben alkotnak furcsa párost. Míg Ciprasz, a radikális baloldali Sziriza vezetője úgy hirdeti magát, mint a kisemberek védelmezője a korrupt politikai-gazdasági elittel szemben, addig Kammenosz nem is olyan régen még maga is ennek a Ciprasz által elátkozott rendszernek a része volt, sőt egyesek egy minden hájjal megkent politikai vállalkozóként festik le őt.

A most 49 éves Kammenosz először 27 évesen, 1993-ban jutott be a parlamentbe, mégpedig a most Ciprasz által megdöntött Új Demokrácia (Nea Dimokratia) képviselőjeként, ezután pedig ötször választották újra a konzervatív párt színeiben.

Bár azt hétfőig senki sem gondolta volna, hogy Kammenosz végül Ciprasz oldalán fog újra hatalomra jutni, az már öt évvel ezelőtt felsejlett, hogy a Görögország számára jelenleg a legfontosabbnak számító politikai kérdésben közelebb áll a radikális baloldalhoz, mint a jobbközép Új Demokráciához: 2010-ben - a görög válság tetőfokán - ugyanis "Görögország nem eladó" feliratú pólóban jelent meg a parlamentben.

Két évvel később, miután Antonisz Szamarasz akkori konzervatív miniszterelnök aláírta az újabb nemzetközi pénzügyi segélyek fejében kemény megszorításokat előíró megállapodást a hitelezői trojkával (az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap), Kammenosz kilépett az Új Demokráciából, és megalapította a Független Görögök pártját, amely az előző parlamentben 12 képviselői helyet birtokolt - pont annyit, amennyi szavazatra Szamarasznak még szüksége lett volna államfőjelöltje elfogadásához és ezáltal a mostani előre hozott választások - így tehát végső soron bukása - elkerüléséhez.

Ugyanakkor a megszorítás-ellenesség nagyjából az egyetlen pont, ahol a januári voksoláson 4,8 százalékot és ezzel 13 mandátumot kapó ANEL és a választáson győztes Sziriza programja találkozik. Kammenosz egy eltökélt nacionalista: korábban például "névrablással" vádolta Macedóniát (a két ország között hosszú ideje tart a névvita, mivel az északi szomszéd neve egy északgörög régió neve is); a bevándorlás-ellenesség programjának szerves része; és decemberben azzal keltett botrányt, hogy kijelentette: a zsidók nem fizetnek adót Görögországban.

Kammenosz korábban gyakran kelt ki a radikális baloldal ellen is. Ugyanakkor az utóbbi időben elsősorban Berlint támadta: például azt mondta, hogy a német kormány "ágyasaként" kezeli a többi uniós tagországot, és az sem volt véletlen, hogy az ANEL-t annak idején Disztomo településen alapította meg, ahol 1944-ben a nácik tömegmészárlást követtek el.

A támogatói által mély patriótaként jellemzett Kammenosz az előző parlamentben a védelmi bizottság tagja volt, és egyes görög sajtóértesülések szerint Ciprasz kormányában megkaphatja a védelmi tárcát is.

Az mindenesetre biztos, hogy Kammenosz rendkívüli stratégiai érzékkel rendelkezik, amit az is jelez, hogy a Sziriza és az ANEL közti, hétfőn bejelentett koalíció bár mindenkit meglepett, láthatóan már jóval korábban "levajazták". Az akkor még igen valószínűtlennek tűnő frigyről már tavaly novemberben szó volt egy ANEL-pártrendezvényen. Kammenosz pedig vélhetően akkor is a furcsa koalíció reményében cselekedett, amikor decemberben elutasította a támogatásáért esedező Szamaraszt, és ezzel beverte az utolsó szöget az előző kormány koporsójába.