Az ILO MTI-hez eljuttatott közleményében kiemeli, hogy a világ lakosságának csupán 27 százaléka számára elérhető az átfogó szociális védelem.

A szociális védelem kulcsfontosságú stratégiai eszköz a szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentéséhez és a befogadó növekedés egyidejű ösztönzéséhez, mivel javítja a társadalom sérülékeny szegmenseinek egészségügyi állapotát és növeli a teljesítőképességüket, fokozza a termelékenységüket, támogatja a belső keresletet, és előmozdítja a nemzeti gazdaságok szerkezeti átalakulását - vélekedik az ILO.

A szociális védelem melletti érvek még meggyőzőbbek lehetnek a mostani bizonytalan gazdasági helyzetben, amelyet alacsony növekedés, és egyre nagyobb méretű egyenlőtlenség jellemez - mondta Sandra Polaski, az ILO főigazgató-helyettese. Hozzátette: a nemzetközi közösségnek is kiemelten kell foglalkoznia ezzel a kérdéssel a 2015 utáni fejlesztési programban.

122 kormány - amelyek közül 82 fejlődő országban van - csökkenti a közkiadásait 2014-ben. Ezek az intézkedések kiterjednek a nyugdíjrendszer, az egészségügyi ellátás és a jóléti rendszer reformjára, amely sok esetben a rendszerek finanszírozásának vagy a fenntartásukra szánt összegeknek a csökkentését jelenti, illetve a támogatások megszüntetését vagy az egészségügyi dolgozók és szociális munkások számának csökkentését vagy korlátozását, vagy a bérük visszaszorítását. A fiskális konszolidáció és kiigazítás költségei valójában az országok lakosaira hárulnak, éppen akkor, amikor alacsony a foglalkoztatás szintje, és a legnagyobb szüksége lenne a támogatásra - emelte ki Isabel Ortiz, az ILO Szociális Védelmi Részlegének igazgatója.

A jelentés szerint a legújabb fejlemények azt mutatják, hogy számos magas jövedelmű ország is csökkenti a szociális védelmi rendszerét. Az Európai Unióban a szociális védelemből kivont összegek már hozzájárultak a szegénység növekedéséhez, amely jelenleg 123 millió embert érint, vagyis a lakosság 24 százalékát, köztük gyerekeket, nőket, időseket és fogyatékkal élőket.

Másrészt viszont számos közepes jövedelmű ország bővíti a szociális védelmi rendszerét, támogatva a háztartások jövedelmét, beindítva ezáltal a keresletvezérelt növekedést és a befogadó fejlődést. Kína például közel áll ahhoz, hogy elérje a mindenkire kiterjedő nyugdíjat, és drámai módon megemelte a béreket, Brazília pedig 2009 óta felgyorsította a szociális védelem kiterjesztését és a minimálbérek emelését.

A jelentés szerint a munkaképes korúak szociális védelmére szánt kiadások (például munkanélküliség, gyermekvállalás, fogyatékosság vagy munkahelyi baleset miatt) komoly eltéréseket mutatnak a különböző régiókban, az afrikai 0,5 százaléktól egészen a nyugat-európai 5,9 százalékig. Világszerte a munkanélküliek csupán 12 százaléka kap munkanélküli támogatást; ez Nyugat-Európában 64 százalékot érint, a Közel-Keleten és Afrikában viszont kevesebb mint 5 százalékot.

A nyugdíjkorhatár feletti lakosság csaknem fele (49 százalék) nem kap nyugdíjat, és azok közül is, akik nyugdíjellátásban részesülnek, sokan bőven a szegénységi küszöb alatt élnek. A majdani nyugdíjasok legalább 14 európai országban kapnak majd alacsonyabb nyugdíjat.
A jelentés arra is rámutat, hogy a világ lakosságának körülbelül 39 százaléka nem tartozik semmilyen egészségügyi ellátórendszerbe, sőt az alacsony jövedelmű országokban ez az arány meghaladja a 90 százalékot. Az ILO becslései szerint világszerte 10,3 millió egészségügyi dolgozó hiányzik ahhoz, hogy minden rászorulónak minőségi egészségügyi ellátást lehessen nyújtani.