A boszniai háború idején, a srebrenicai enklávéban lemészárolt nyolc ezer muzulmán hozzátartozói számos pert indítottak Hollandiában, de ez az első ítélet, amely megállapította az állam felelősségét.

Első fokon, 2008-ban a mostani eljárásban is elutasították a beadványt, mert akkor a bíróság még úgy ítélte meg, hogy a felelősséget a szerbeknél és az ENSZ-nél kell keresni.

A perben olyan áldozatokról volt szó, akik egy ideig a kéksisakosok bázisán húzták meg magukat, de onnan állítólag távozásra kényszerítették őket. Az áldozatok a holland békefenntartóknak is dolgoztak tolmácsként és villanyszerelőként.

A mostani ítéletben a bíróság hibának minősítette, hogy a kéksisakosok hagyták, hogy ezek az emberek elhagyják a biztonságos övezetet, és a szerbek kezére kerüljenek, különösen annak fényében, hogy korábban már muzulmánokat ért számos véres incidensről szerezhettek bizonyságot.

A bírák ugyanakkor leszögezték, hogy állásfoglalásuk csakis erre az esetre, a szóban forgó három személyre vonatkozik.

Annak idején több száz muzulmán áldozat állt kapcsolatban a békefenntartókkal.

A holland kormánynak a témával kapcsolatban mindig az volt az álláspontja, hogy az ország kéksisakosainak az ENSZ nem biztosított elegendő védelmet és eszközt ahhoz, hogy hatékonyan fel tudjanak lépni a körzetet támadó szerb erők ellen.

A kabinet azt hangoztatta, hogy a boszniai szerbeken kell számon kérni a mészárlást, a kéksisakosok tevékenységéért pedig az ENSZ-nek kell vállalnia a felelősséget.

Egy elmarasztaló független jelentés nyomán ugyanakkor egy holland kormány már lemondott 2002-ben. Ezzel együtt az akkori kormányfő, Wim Kok is úgy ítélte meg, hogy a mulasztásokért a fő felelősség nem a holland államot terheli, és nem volt hajlandó bocsánatot kérni.

A hozzátartozók kártérítést is követelnek Hollandiától, a bíróság másodfokon ennek is helyt adott.