Az ausztrál, kanadai és orosz pénzügyminiszter is úgy érkezik Londonba, hogy a brit külügy a "másodosztályba" sorolta országát, ha a nemzetközi pénzügyi rendszer reformjáról van szó. A Financial Timeshoz került bizalmas jelentés szerint Nagy-Britannia "11 fontos országra" összpontosítja a lobbitevékenységét, de ezek között nincs ott a közös nyelv miatt máskor fontosként kezelt Ausztrália, vagy Kanada. A nemzetközi befolyására oly kényes Oroszország is valószínűleg sértetten veszi tudomásul, hogy az angolok szerint nem rúghat labdába.

Az FT cikke ugyanakkor érdekes betekintést nyújt a kormányzati médiapolitika, a hírek és a public relations összefonódására. A dokumentum szerint ugyanis a brit külügy tendert hirdetett meg háromszázezer font, tehát 100 millió forint értékben lobbi és PR-cégeknek, hogy segítsenek a g20 országoknál való lobbizásban - médiakampányok, sőt "drámai pillanatok" megtervezésével.

A feljegyzés szerint a közvélemény érdeklődését akarták így felkelteni és lehetővé tenni "a pozitív döntéshozatalt" az illetékesek számára. Ennek a bizalmas tendernek volt része a 11 kiemelt ország körében történő lobbizás.

Az első ligába az Egyesült Államok, Japán, Francia- és Németország, valamint mások mellett pusztán a következő G8 elnöksége miatt Olaszország is bekerült - írja a Financial Times.

Köztük van továbbá Kína, India, Dél-Afrika, Dél-Korea és Szaúdi Arábia is. Egy külügyi szóvivő szerint mindez nem jelent általános külpolitikai fontossági sorrendet. Ezeket az országokat jól fejlett civilszférájuk, médiájuk, oktatási intézményeik és érdekvédelmi szervezeteik miatt választották ki - tette hozzá.

Az FT itt gunyorosan megjegyzi: minden bizonnyal Szaúd-Arábia eleget tesz ezeknek a feltételeknek és ezért került az első csoportba Ausztráliával szemben.

Az áprilisi g20-as csúcstól, - amelyen a világ vezető ipari országai és feltörekvő államai képviseltetik magukat -, azt várják, hogy segít a mostani gazdasági válságból való kilábalásban. Többek között az a várakozás, hogy a felek megállapodnak a nemzetközi pénzügyi rendszer olyan, új szabályairól, amelyek lehetetlenné teszik a pénzvilág számára a súlyos válságokhoz vezető felelőtlen magatartást és túlzott kockázatvállalást.

Valójában azonban az Egyesült Államok és az Európai Unió eltérő nézeteket vall arról, hogyan kell véget vetni a válságnak. Előbbi azt akarja, hogy a kormányok költekezéssel adjanak lökést gazdaságaiknak, utóbbi viszont az erősebb szabályozás híve.