Címke: nemzeti emlékezet bizottsága (174 cikk)

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke szerint gyakorlatilag újra kell olvasni az 1956-os pereket. Földváryné Kiss Réka az InfoRádió Aréna című műsorában elmondta, az elmúlt időszak történészi kutatásai azt mutatják, hogy alapvető kérdéseket nem tisztáztak.

A titkosszolgálati mágnesszalagokon tárolt adatok átadásával az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában megkezdődhet az adathordozók tudományos kutatása - mondta a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke, miután a Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte a szalagok átadásáról szóló hírt.

Tóth Ilona és társai ügye a rendszerváltást követően közéleti és szakmai viták középpontjába került: volt-e igazság magva a vádnak vagy a beismerő vallomások ellenére egy ravaszul kimódolt koncepciós eljárás során ítélték halálra őt és vádlott társait. A per ellentmondásoktól hemzsegett, a vádat a beismerő vallomásokra alapozták. Tóth Ilona portréja.

A Wesselényi utcában, majd az Almássy téren berendezkedő nemzetőrök parancsnokát csak Farkasapó, illetve Farkasgazda néven emlegették. Azért hazsnáltak álneveket, hogy ne kelljen valódi nevüket felfedniük. A szovjet intervenció után bekapcsolódott a röplapozásba, és védekezésében kitartott amellett, hogy mivel a legitim kormány felhívására jelentkezett nemzetőrnek, tevékenysége törvényes volt. Kovács Dezső portréja.

Pomázon meglehetősen aktív és népszerű fiatalembernek számított, nem volt véletlen, hogy őt választották meg az 1956. október 29-én megalakuló nemzetőrség vezetőjének. Részt vett a rendfenntartásban, igyekezett elejét venni az önbíráskodásnak. Fegyverrejtegetés és egy újabb forradalom előkészülete volt a vád, a mentőtanúkat a statáriális bíróság be sem engedte a tárgyalásra. Bóna Zsigmond portréja.

Többek között fegyverrejtegetéssel és izgatással vádolták meg Gyöngyösi Miklóst, de a gyilkosság vádja volt a legsúlyosabb.

Kevés szó esik arról, milyen sok roma harcolt az ellenálló csoportokban az 1956-os forradalom és szabadságharc idején, s talán még kevesebbet tudunk arról, hogy közülük kiket börtönzött be vagy végzett ki a kádári megtorló rendszer. Onestyák László, a ferencvárosi „Göndör-csoportban" vállalt vezető szerepet. Onestyák László portréja.

Szórólapozás miatt - az akkor alig 18 éves fiatalembert - tíz év börtönre ítélték. '56-ban szabadult. Később letartóztathatták volna, hogy letöltse korábbi büntetését, ám a kádári megtorlásbesúgókkal vette körül, és egy szövevényes perben próbálta bizonyítni bűnösségét. Tumbász Ákos portréja.

Egyik totális rendszer sem tűrte el bátor, elveiért kiálló, autonóm személyiségét. A második világháborúban zsidókat mentett, ezért a nyilasok letartóztatták, később viszont a kiépülő kommunista hatalom is számos eljárást indított ellene. "...az ellenem elkövetett méltánytalanságokból regényre is telnék..." – írta hosszú évekkel később. Gulyás Lajos református lelkész portréja.

„Felfogásom szerint lényegtelen az, hogy kik, csak az nem, hogy milyen irányban vezetik az országunkat. Hazámat függetlennek szerettem volna tudni, ez volt egyedüli célom politikai vonalon" – vallotta 1956-ban, a rendőrségi kihallgatásakor. A statárialis bíróság fegyverrejtegetés miatt ítélte halálra. Bartók János portréja.

A bíróság szerint a kesztölci köztársaság egyik alapítója volt. Már az elképzelés is különös: a vád szerint a pilisi zsákfalu kocsmájában a helyiek kormányt alakítottak, néhány hordó borért vásárolt harckocsival nehéztüzérséget állítottak fel a faluban, és elhatározták, hogy kiválnak Magyarországból, és kérvényezik felvételüket az ENSZ-be. 1956. december 20-án az elsők között végeztek ki a statárium alapján. Minczér József portréja.

1956. december 17-én Gyulán a tömeg néhány fogvatartott szabadon bocsátását követelte, amikor a karhatalom oszlatni kezdett. Mány Erzsébet is azok között volt, akik erre a hírre a gyulavári határőrségtől fegyvert szereztek, és a Körös hídjánál lőállásban vártak a karhatalmistákra. Bár atrocitás nem történt, a 19 éves lányt kivégezték. Mány Erzsébet portréja.

„Lehetősége lett volna rá, hogy kimenjen Angliába, és mutatta anyja levelét is, hogy ezt igazolja. Azonban, mint mondotta, ha a magyarság érdeke úgy kívánja, ő lemond angliai útjáról" - egy vádlottársa vallotta ezt Renner Péterről. A bécsi Magyar Forradalmi Tanács megbízásából jött vissza Ausztriából Magyarországra, ám itt letartóztatták, és katonai bíróság elé állították. Renner Péter portréja.

A kiskunmajsai lincselésként elhíresült esethez kapcsolódó Patyi István és társai elleni büntetőperben első fokon „csupán" szándékos emberölés volt a vád, a később kivégzett három fő vádlott viszonylag enyhe börtönbüntetést kapott. Maguk fellebbeztek enyhítésért, ehelyett halálbüntetés lett a bíróság ítélete. Patyi István, Kolompár Mátyás és Pekó István portréja.

„Majort józan, mérsékelt, higgadt embernek ismertem" - így emlékezett rá a Csepeli Nemzeti Bizottság elnöke. Amikor elvállalta a csepeli nemzetőrség parancsnoki tisztjét, kikötötte, hogy fegyveres harcokban nem vesz részt, a rendfenntartást tekintette fő feladatának. Major Ernő portréja.

„A magyar nép ellen, nemzeti érzései, becsülete és önérzete ellen a legalávalóbb, a leghazugabb vád az ellenforradalmiság vádja. Ez az egész nemzet arculcsapása. (...) A magyarországi szovjet megszállást és annak fedezésére ürügyül kellett kitalálni a magyar „ellenforradalomról" szóló mesét. Magyarországon nem volt ellenforradalom - így írt Snagovi jegyzeteiben Nagy Imre. A forradalom miniszterelnökének portréja.

Az első fokon öt halálos ítélettel végződő Szente Károly és társai per tanácsvezető bírója, Bali László iménti megfogalmazása pontos képet ad arról, mi volt a hatóság álláspontja az 1956-os csepeli eseményekről. Szente Károlyt és fiát, Szente Istvánt is a „Vörös Csepel" -i események miatt szánták halálra.

„A többpártrendszert tartottam volna helyesnek, ahogy Nyugaton van" – vallotta később. Többször is járt Ausztriában, Németországban, de mindig visszajött Magyarországra, próbált közvetíteni Kéthly Anna és a Kádár-kormány közt. Egyik ilyen kísérlete alkalmával tartóztatták le, és végül - mivel mindvégig őszintén kiállt politikai nézetei mellett - a proletárdiktatúra megátalkodott ellenségeként ítélték halálra. Gyulai Lajos portréja.

A magyar forradalmi emigráció lejáratása a kádári megtorlás egyik fontos célja volt. Ennek olyanok is áldozatául estek, akikhez a bírósági eljárás során szinte semmilyen forradalmi tevékenységet nem tudtak kapcsolni. Czermann Lajost korábban röplapozásért ítélték 15 év börtönre, a forradalom alatt szabadult, s a hatalom attól tartott, hogy esetleges újbóli szabadulása után ‎folytatná a szervezkedést. Czermann Lajos portréja.

A győri események egyik kulcsfigurája volt, a halálos ítélet indoklása szerint : "A népköztársaság legádázabb ellenségét lehet vele jelképezni." Az Egyesült Államokból jött haza 1957 októberében, de hiába bízott Kádár amnesztia-ígéretében. Török István portréja.