Új műsor indult reggelenként az InfoRádióban. A három-négyperces összeállításokban minden hétköznap egy-egy '56 után-miatt halálraítélt forradalmár alakját mutatjuk be. Összesen 56 portré készül a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben.

Gyöngyösi Miklós

Portré

A Tóth Ilona és társai elleni perben a Kádár-kormányzat célja annak demonstrálása volt, milyen aljas, brutális gyilkosságokat hajtottak végre az „ellenforradalmárok” egy olyan eszme hatására, amelyet „támadó fellépésű, aktivitásra ingerlő, érzelmeket, társadalmi vihart és gyűlöletet szító” röplapokon és cikkekben terjesztett az értelmiség. Ennek alátámasztására kapcsoltak össze a perben egy gyilkossági ügyet az Élünk című illegális lap terjesztésével. Gyöngyösi Miklósnak, a per másodrendű vádlottjának mindkét ügyhöz volt köze, a megtorlás gépezete rá osztotta a közönséges bűnöző szerepét, demonstrálandó, hogy az ellenforradalomban börtöntöltelékek szövetkeztek az értelmiséggel a népi demokrácia megdöntésére. A Tóth Ilona és társai elleni perben nyolc ítéletet tekintettek esetében súlyosbító körülménynek, az ügyész pedig ezekre való tekintettel sem ajánlotta kegyelemre. Valójában nem volt megrögzött bűnöző.

Gyöngyösi Miklós Budapesten született 1929-ben. Gyermekkorát nevelőanyjával töltötte Szegeden. 1946-ban Aszódra került javítóintézetbe. Innen 1948-ban megszökött, és miután elfogása után a bíróság hatályon kívül helyezte a javítónevelését elrendelő ítéletet, 1949-ben Budapestre jött. 1952-ben két kisebb betörésért összbüntetésként hat év három hónap börtönre ítélték. Ormospusztáról szabadult 1956. október 27-én.

Budapestre sietett és először a Baross téri felkelő-parancsnokságon jelentkezett, majd november 5-én Angyal István csoportjához csatlakozott a Péterfy Kórházban.

Itt röplapok készítésében segédkezett. Angyalék lebukása után került a Tóth Ilona orvostanhallgató gondjaira bízott Domonkos utcai kisegítő kórházba, ahol tovább folytatta társaival a Kádár kormánnyal szembeni politikai ellenállást. Gyöngyösi röplapokat terjesztett és jelentős szerepet játszott az Obersovszky Gyula és Gáli József fémjelezte Élünk című illegális lap előállításában és terjesztésében. „Az én tudomásom szerint a röplapok nem irányultak a népi demokratikus rendszer megdöntésére, mi a munkások jobb megélhetéséért és az igazi munkáshatalomért harcoltunk, a kormányt is erre akartuk szorítani” - valotta az ügyészségen. Segédkezett abban is, hogy a nyomdát időről időre új rejtekhelyre szállítsák. Amikor december 5-én letartóztatták, épp egy stencilgépet szállított.

Többek között fegyverrejtegetéssel és izgatással vádolták meg, de a gyilkosság vádja volt a legsúlyosabb. E szerint Tóth Ilonával és Gönczi Ferenccel a kórházban brutális módon meggyilkoltak egy általuk ÁVH-snak gondolt embert, mert attól tartottak, hogy az lebuktatja az ott működő ellenálló csoportot. A gyilkossági vád kizárólag a beismerő vallomásokon alapult, azt a bíróságnak nem sikerült bizonyítania. A tényállásban foglalt körülményeket a laboratóriumi vizsgálatok cáfolták, a felállított kronológia, sőt az áldozat személye sem stimmelt. Első fokon a Fővárosi Bíróság B.-né Tóth Matild vezette tanácsa halálra ítélte Gyöngyösi Miklóst. Az ítéletet másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Radó Zoltán elnökletével jogerőre emelte, a minősítést pedig izgatásról szervezkedésben való részvételre súlyosbította. 1957. június 26-án kivégezték.