A Dél-kaliforniai Egyetem Annenberg Kommunikációs és Újságíró Tanszékének tanulmánya a film- és televíziós ipar mindeddig legszélesebb körű vizsgálatát végezte el. A tanulmányban "befogadási indexszel" értékelték a Disneytől a Netflixig a tíz legnagyobb médiavállalatot.

A kijózanító statisztikai adatokat alig egy héttel az Oscar-gála előtt hozták nyilvánosságra a nem szűnő viták közepette, amelyek azért robbantak ki néhány hete, mert az amerikai filmakadémia színészi díjaira már második éve csak fehér művészek kaptak jelölést. Ez ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a hollywoodi produkciók nem reprezentálják megfelelően az amerikai társadalmat sem nemi, sem faji és etnikai tekintetben.

A tanulmány 109, a nagy stúdiókból kikerült, 2014-ben forgalmazott filmet és 31 tévécsatorna, valamint online műsorszóró 2014 szeptembere és 2015 augusztusa között először sugárzott 305 televíziós és digitális sorozatát elemezte. Több mint 11 ezer szöveges szerepet játszó karaktert vizsgáltak a neme, faji és etnikai hovatartozása, LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) státusa alapján. Mintegy tízezer rendezőt, írót és műsorkészítőt, továbbá neme alapján több mint 1500 stúdióvezetőt is besoroltak a statisztikába.

Az eredmény azt mutatta, hogy a médiaplatformtól függetlenül a legapróbb szerepekben megjelenő színészektől a stúdióvezetőkig mélyen alulreprezentáltak a kisebbségek, a nők és az LMBT közösség tagjai.

A 414 megvizsgált film és sorozat szöveget is mondó színészének mindössze egyharmada volt nő. Valamilyen kisebbségi csoporthoz 28,3 százalékuk tartozott, ez tíz százalékkal kevesebb, mint az amerikai népesség körében meglévő arány. A 40 éven felüli szereplők esetében még inkább eltolódott a nemi arány: 74,3 százalékuk volt férfi és 25,7 százalékuk nő.

A szöveget mondó szereplőknek csupán 2 százaléka volt a produkciókban az LMBT közösség tagja. A 11 ezer megszólaló szereplő közül mindössze hét volt transznemű, közülük négyen ugyanabban a sorozatban játszottak.

Stacy L. Smith professzor, a tanulmány egyik szerzője szerint a felmérés egyértelműen a kirekesztésről árulkodik, a statisztikából kirajzolódó kép nem egyezik az Egyesült Államok népességének normáival.

A kamera mögött még nagyobb a szakadék: a vizsgált filmek rendezőinek 87 százaléka fehér volt. A tévérendezők csoportja volt a leghomogénebb, 90,4 százalékuk fehér volt. A rendezők körében 15,2 százalékos, az íróknál 28,6 százalékos, a sorozatalkotóknál 22,6 százalékos volt a nők aránya.

A filmes ágazatban jóval szélesebb a nemi diszkrimináció: a vizsgált filmek 3,4 százalékát rendezték nők, és a 109 film rendezőjéből csak kettő volt fekete bőrű nő: Ava DuVernay (Selma) és Amma Asante (Belle).

Az egyetem tanulmánya "befogadási indexszel" minősítette az egyes stúdiók helyzetét a produkcióikban szereplő nők, kisebbségek és LMBT karakterek aránya, valamint a női rendezők és írók aránya szerint. Az indexszel jellemzett stúdiók között volt a 21st Century Fox, a CBS, az NBC Universal, a Sony, a Walt Disney Co., a Time Warner, a Viacom, az Amazon, a Hulu és a Netflix. Minden szempontot figyelembe véve egy stúdió sem teljesített 20 százalékon felül, a Time Warner nulla százalékos lett. A tanulmány meg is állapította, hogy a filmipar még mindig a "heteroszexuális, fehér férfiak klubjaként működik".

Egyes stúdiók tévés és online műsorszóró kínálata jobb indexet ért el: a Disney, a CW, az Amazon és a Hulu is 65 vagy a fölötti százalékot kapott a képernyős produkciói alapján. Stacy L. Smith általában véve válságosnak értékelte a helyzetet, ám kiemelte, hogy a televíziós ágazat indexei alapján látható, a stúdiók képesek lennének a változtatásra.