A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a nagy járványok sokszor kultúrtörténeti vízválasztók is voltak – mondta Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a Kossuth rádió Hit, tudomány, társadalom című vasárnapi műsorában. Balog Zoltán református püspök arról beszélt, hogy a világjárvány Isten figyelmeztetése az emberiségnek. Köves Slomó rabbi szerint a pandémia legkézenfekvőbb tanulsága az, hogy az emberiség elbízta magát.

Az egyházi vezetők a műsorban Vizi E. Szilveszter agykutatóval beszélgettek, aki azt hangsúlyozta, a vírus, a közös ellenség összefogásra kényszeríti az emberiséget.

Erdő Péter bíboros felidézte: a történelem során a járványok sok mindent megváltoztattak, nem feltétlenül azért, mert az emberek "észre tértek", vagy levonták a tanulságokat és tudatosan megváltoztatták az életüket, hanem mert megváltozott a helyzetük, és ez sokféle következménnyel járt.

Meglátása szerint a koronavírus-járványnak is lesznek olyan következményei, amelyeket "az értelmes emberi gondolkodás fog belőle levonni" tanulságként, és lesznek az emberi gondolkodástól független változások is.

Azt mondta, már most látszanak bizonyos jelek: például a túlzott mennyiségű utazás, a globalizáció, az állandó helyváltoztatás hatalmas környezetszennyezéssel jár, és

a járvány idején kényszerűségből használt, alternatív, online kapcsolattartási eszközök biztosan megmaradnak a járvány után is.

A járvány arra is késztet, hogy átgondoljuk az egyes munkák értékét, hiszen most látható, melyek azok, amelyek nélkül a társadalom semmiképpen nem tud működni – tette hozzá.

Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke kiemelte: ha semmi mást nem vár az emberiség, csak azt, hogy mikor térhet vissza a járvány előtt élt életéhez, azzal biztosan veszít. Legalább a hívő módon gondolkodó kisebbségnek el kell gondolkodnia azon, hogy mit tanulhat mindebből.

Létezik az isteni pedagógia

– mondta a püspök, példaként említve a bábeli torony bibliai történetét. A történetben büntetésnek tűnik, hogy Isten összezavarta a torony építőinek nyelvét, valójában azonban megmentette az embereket attól, hogy a mennyország felé törekvésükön tönkretegyék magukat és egymást. A párhuzam a bábeli torony és pandémia között a globalitás, az, hogy mindkettő a teljes emberiséget érinti.

Szerinte a járvány figyelmeztetés, mert az ember nem tartotta tiszteletben azokat a határokat, amelyeket a teremtési rend kijelöl számára. A büntetés talán erős szó, de van a járványban isteni figyelmeztetés, hogy ember, állj meg, és gondolkodj el, hogy jó irányba mész-e a tudomány, a fogyasztás határtalanságában, a birodalmi törekvésekben, abban, hogy mindent elintéz a világkormányzás i sorolta.

"Isten segítséget ad ahhoz, hogy átgondoljuk, hol vannak a határaink, miben kell változtatni" – fogalmazott a református püspök, hozzátéve, hogy a változtatásban a tudomány a szövetségese a hitnek.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija azt mondta, a világjárvány legkézenfekvőbb tanulsága, hogy az emberiség– akárcsak annak idején a bábeli torony építői – elbízta magát, elhitte, hogy kizárólag saját magára támaszkodva képes megőrizni a biztonságát.

Vizi E. Szilveszter szerint a láthatatlan, közös ellenség, a vírus elleni küzdelem akár anti-Bábel, pünkösdi csoda is lehet, hiszen a közös ellenség összefogásra kényszeríti az emberiséget.

A hit és tudomány kapcsolatáról szólva Erdő Péter kiemelte: ezek a maguk sajátos eszközeivel ugyanazt a valóságot, az igazságot próbálják megragadni. Ezért a "hit világosságánál művelt tudomány nagyon különleges érték, mert egységbe fogja a világunkat".

Balog Zoltán Canterburyi Szent Anzelmet idézte, aki szerint "a hit keresi az értelmet". Magyarázata szerint a zsidó-keresztény gondolkodás történetében az látszik, hogy "az a hit, amelyik elzárkózott az autonóm megismerés vágyától, vakhit lett".

Hangsúlyozta, ugyanez fordítva is igaz, és ma inkább az a veszély áll fenn, hogy a tudomány zárkózik el a hittől, azt gondolva: a hit nem más, mint hiszékenység. Pedig a hit sokkal közelebb áll a bizalomhoz. És ebből a bizalomból felelősség is következik. A tudománynak pedig szüksége van a felelősségre, arra, hogy tudja, el kell számolnia azzal, amit tesz. A hit megóvja az embert attól, hogy határtalan gőggel azt gondolja, uralhatja a világot – tette hozzá.

A református püspök kitért arra is: a hit és a tudomány közötti alapvető különbség, hogy a természettudomány arra a kérdésre keresi a választ, "hogyan" van a világ, de azt nem tudja megmondani, hogy "miért", vagyis, hogy mi a célja a világ és benne az ember létezésének.

Köves Slomó szerint a hit és a tudomány közötti különbség olyan, mint ahogy egy autóbalesetet le lehet írni "tudományos szempontból" (mennyi volt a sofőr véralkoholszintje, az autó sebessége) és el lehet mondani "lelki szempontból is" (mi vezetett oda, hogy a vétkes ittasan vezetett, milyen változást hozott a baleset az elszenvedőinek életében).

Sokan gondolják, pontosabban hiszik, hogy a tudomány pótolni tudja a hitet, pedig két egészen más eszköztárról beszélünk.

Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a szeretet képes pótolni a tudományt vagy fordítva – tette hozzá a vezető rabbi.

A beszélgetésre a Hit, tudomány, társadalom címmel az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK) készült tanulmánykötet megjelenése adott alkalmat. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és NEK közös, a Szent István Társulat gondozásában megjelent, angol és magyar nyelvű kiadványában 52 tanulmány olvasható. A tanulmányok szerzői eredetileg egy konferencián vettek volna részt, de azt a világjárvány miatt nem lehetett megtartani, így előadásaik írott változatából készült el kötet.