Az erőszakos támadások, zaklatások és főleg a szexuális visszaélések jellemzője, hogy az áldozatok akkor is magukat hibáztatják, küzdenek a bűntudattal, szégyenérzettel, ha a környezetük ezt nem teszi rájuk – fogalmazott az InfoRádióban Gyurkó Szilvia. A gyermekjogi szakértő hozzátette,

az esetek után az áldozatok légüres térbe kerülnek.

„Falakat húznak maguk köré, próbálják rejtegetni a történteket, nem feltétlenül azért, mert az elkövető megfenyegeti, megalázza őket, hanem mert automatikusan kialakul az érzés: ők is tehetnek a történtekről. Miközben ez egyáltalán nincs így!”

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szakértője hangsúlyozta, az áldozatokban zajló folyamat speciális dinamikája és a jogrendszer hatásai miatt lehetséges az, hogy sokáig titokban marad az erőszak. Gyurkó Szilvia hozzátette, akkor tudnak erről beszélni, ha olyan párkapcsolatba vagy bizalmi környezetbe kerülnek, ahol azt érzik,

megnyílhatnak, mert nem fogják megbélyegezni őket, hanem elfogadják a történeteiket.

„A szégyen, a bűntudat és a megalázottság mellett sokáig a jogrendszerünk is azt üzente az áldozatoknak, valami elromlott bennük. A gyerekkel szembeni szexuális visszaéléseket 2013-ig megrontásnak nevezték.”

Gyurkó Szilvia megjegyezte, az áldozat akkor választja a nyilvánosságot, ha az elkövető ismert személy, akivel szemben annyira kiszolgáltatottnak érzi magát, hogy a közösség támogatására van szüksége. A gyermekjogi szakértő kiemelte, nem véletlen, hogy

a hasonló ügyek hasonló ügyeket húznak maguk után.

„Azt kellene elfogadnia a társadalmaknak, hogy nem több ilyen eset történik, hanem a látencia oszlik, a rejtett ügyek derülnek ki. A társadalmi tolerancia picit változik. A folyamat dinamikájából fakad az is, hogy ha egy áldozat látja, hogy valaki kiáll, nem ő az egyedüli, akivel ez előfordult, felmerül benne, hogy ez nem az ő, hanem az elkövető története, akkor pukkad ki a sötét halmaz, amit maga köré vont.”

Végre oszlóban van egy társadalmi tabu: beszélünk az erőszakról

– hangsúlyozta Gyurkó Szilvia.

A látencia-adatokat ismertetve elmondta, száz szexuális erőszak ügyből tíz derül ki, és egyben indul csak büntetőeljárás – csak a jéghegy csúcsát próbáljuk most meg észrevenni.

„Szomorúság azt is látni, ha az erőszakról történő beszélgetés is erőszakos. Az nem visz előre, ha azt mondjuk, hogy annak, aki szexuális erőszakot követ el, vágjuk le a nemi szervét és lógassuk fel az első villanyoszlopra. Ez ugyanolyan agresszivitás.”

A gyermekjogi szakértő hozzáfűzte, ez nem azt jelenti, hogy elfogadjuk az ilyen cselekményeket, hanem azt, hogy megfelelő tónusban visszajelzést adunk, megpróbáljuk megérteni a helyzetet és mindent megtenni, hogy a jövőben elkerüljük az ilyen eseteket – fogalmazott.

„Jó lenne, ha a szükségszerű hőbörgésen és felháborodáson túllépve arról kezdenénk beszélni, hogyan lehet gyerekvédelmi irányelveket, zaklatás és erőszak elleni protokollokat elfogadni. Hogyan lehet szavatolni, hogy az ilyen ügyekben eljárás induljon, és az elkövető méltó büntetést kapjon, vagy legalábbis visszajelzést kapjon arról, hogy amit tett, az nem megfelelő, hogy maga is tudjon korrigálni.”

Ha idáig eljutunk, ezek a történetek nem maradnak egyedi ügyek, hanem a társadalom végre készen áll arra, hogy a jogszabályokban 2005 óta szereplő,

erőszakkal szembeni zéró toleranciát a valóságban is komolyabban vegye

– hangsúlyozta Gyurkó Szilvia.