A parlamenti államtitkár a Kárpát-medencei tragédiáink 1944-1953 - magyarok és magyarországi németek szovjet hadifogságban, kényszermunkán és a Gulágon című konferencián zárszavában rámutatott: ezekben a rendszerekben nem engedték, hogy közösségek szerveződjenek, egyéni gondolatok szülessenek. Az egész időszak értékrendje a kiszolgáltatottságra, a korábbi időszak megtörésére épült - közölte Rétvári Bence, aki szerint nem volt olyan dolog, amit ne akartak volna megváltoztatni.

Megjegyezte: a kegyetlenség, a szívtelenség volt a kiválasztási szempont, a hazaszeretet az állami vezetőknél kizáró oknak bizonyult, és ennek kiszűrésére törekedtek a hétköznapokban is, ez itatta át a hétköznapokat is.

A Mária Valéria híd lerombolására, majd újjáépítésére utalva azt mondta: a bevonuló szovjet csapatok a testvériséget szerették volna rákényszeríteni a közép-európai országokra, és ez ugyan a szavak szintjén többé-kevésbé meg is valósult, de valójában csak még nagyobb ellenállás született az országok között. A valóságban annyi együttműködés és barátság sem lehetett Csehszlovákia és Magyarország között, hogy egy hidat újjáépítsenek. Ezt nem a nemzetközi szocializmus és testvériség, hanem a demokrácia hozta el - jegyezte meg az Emmi parlamenti államtitkára.

Hozzátette, hasonló helyzet és ellenséges hangulat alakult ki a magyar-román határon, s azt a szocialista időszak csak még inkább felerősítette.

Rétvári Bence kitért arra is, hogy 2011 óta augusztus 23-a az unión belül a 20. századi önkényuralmi rendszerek áldozatainak közös emléknapja. Szerinte ezzel talán sikerült valamelyest áttörni a hallgatás falát, hiszen Nyugat-Európában is ugyanúgy is meg kell emlékezni a holokauszt és a kommunista diktatúra áldozatairól. Ezzel sikerült végre európai szinten is megmutatni, hogy amikor a diktatúrák áldozatairól beszélnek az unión belül, akkor ugyanúgy beszélni kell a Gulágra hurcoltakról és a zsidó származású emberek megsemmisítő táborokba hurcolásáról.

Szólt arról is, hogy nagyon sok eseménynek van világnapja, de a kommunista diktatúrák százmillió áldozatának nincs. Mintha a világ adósa lenne százmillió halottnak, akik akár Sztálin, akár Rákosi, akár Enver Hodzsa vagy mások kegyetlenségei nyomán vesztették életüket - fogalmazott Rétvári Bence. A parlamenti államtitkár szerint ez lenne az az elégtétel, amit minimálisan megérdemelnének.

Ugyanakkor bízik abban - mondta -, hogy a visegrádi négyek politikai súlyának növekedése az európai politikában talán a történelmünket is jobban előtérbe helyezi, és az áldozatok számára is valamelyest elégtétel lehet.