A Budavári Nagyboldogasszony-templomban Bíró László tábori püspök, katonai ordinárius megemlékező szentmisét mutat be. Orosz Zoltán vezérkarifőnök-helyettes a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeumban mond beszédet a Don mentén elhunyt magyar katonákra emlékezve.

Szekszárdon koszorúzással egybekötött kegyeleti megemlékezést tart a város önkormányzata, a Magyar Nemzetőrség Országos Szövetségének Katonai Hagyományőrző Tagozata és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Szekszárdi Szervezete a Babits Mihály Kulturális Központ közreműködésével.

Szegeden a Csongrád Megyei Önkormányzat és a megyei kormányhivatal tart közös megemlékezést. Az eseményt a hagyományoknak megfelelően idén is koszorúzás zárja.

Hajdúböszörményben a második világháború áldozatai és a 2. magyar hadsereg doni katasztrófájának emlékére emlékmécseseket gyújtanak a világháborús emlékműnél.

Pákozdon, a Don-kanyar emlékkápolnánál ökumenikus rendezvényen emlékeznek meg a történelmi egyházak helyi vezetői a doni áttörés évfordulójáról.

A 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki a keleti frontra. A frontra kivonuló 207 ezer emberből álló hadsereg fegyverzete és felszerelése hiányos és korszerűtlen volt.

A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, július 7-én érték el a Dont. A kifáradt egységek ott védelembe mentek át a Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométernyi szakaszon. A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, mínusz 30-35 fokos hidegben lendült támadásba az urivi hídfőtől kiindulva, és már aznap 8-12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe. Január 16-ára a szovjet támadás három részre szakította a magyar hadsereget. A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg 93 500, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer embert veszített el, az elesettek és a fogságba esők pontos számát nem lehet megállapítani.