A kutatást Karátson Dávid egyetemi tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Természetföldrajzi Tanszékének vezetője irányította, és öt ország tudósai vettek benne részt. Eredményeik a Nature Scientific Reports című folyóiratban jelentek meg július elején

A kutatás alapján a 13,06 millió évvel ezelőtti, négy fázisból álló hatalmas kitörés több mint 3000 négyzetkilométeren, a Mátra keleti peremétől a Bükkön át a Tokaji-hegységig vizsgálható.

A Tarnaszentmária Dobi-oldal lelőhelyről elnevezett "Dobi kitörés" egy tízmillió évig fennállt beltenger, a Paratethys sekélyebb, partközeli vizeiből robbant ki, amit egyebek mellett a tufaanyagban található foraminiferák (likacsoshéjúak: tengeri egysejtűek vázmaradványai) igazolnak.

A kutatók a kirobbant anyag térfogatát legalább 200 köbkilométernyire becsülik, amely alapján rendkívüli méretű (a robbanásos kitörések skáláján VEI 7-es) kitörés rekonstruálható - írták.

A tengervíz és a magma kölcsönhatása mintegy "porította" a magmát (freatomagmás kitörés), így a centiméteres vagy akár deciméteres horzsakövek mellett a kirobbant anyag zöme finom portufa volt. Kémiai összetétele arra utal, hogy a hatalmas mennyiségű magma több külön magmaforrásból származott.

A vizsgálat szerint a tenger alól történt kirobbanás ellenére a hatalmas térfogatú tufaanyag zömmel szárazföldön rakódott le, mert a terepen megfigyelhető alsó határrétegben növénymaradványok, szárak, levelek, szenesedett fatörzsek találhatók, melyek az egykori élővilágot jellemzik.

A Dobi kitörés - híres társához, Ipolytarnóchoz hasonlóan - pillanatszerűen konzerválta a korabeli őskörnyezetet. A folytatódó kutatás alapján az prognosztizálható, hogy az Észak-Magyarországon ilyen részletességgel még nem vizsgált vulkanizmus megismerése akár több ilyen "Ipolytarnócot" tár majd fel - közölték.