A hírekben Dan Swansont kiváló amerikai vulkanológust idézik, aki évtizedeken keresztül vezette a Hawaii Vulkánok Obszervatóriumot (HVO) és korábban dolgozott a Mt St Helens tűzhányón is. Ha valaki, hát ő ismeri a tűzhányó minden rezdülését, azonban mit is jelenthet a mostani felfedezés, kell-e óriási robbanásos kitöréstől tartani?

Szokatlan a nyugalom a vulkánnál

Maga a kráter alján megjelenő víz biztosan nem okoz robbanásos kitörést, hacsak nem ér el egy jelentős mennyiséget. A víz ugyanakkor jelezheti azt, hogy a felszín alatt lehet elegendő talajvíz - írta lapunknak elküldött összegzésében Harangi Szabolcs, vulkanológus, az ELTE TTK egyetemi tanára, a Kőzettan-Geokémiai Tanszék, valamint az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport vezetője.

A Halema’uma’u kráter jelenleg több mint 600 méter mély a tavalyi vulkánkitörést kísérő beszakadás következtében. A kráter alja ezzel talajvízszint alá került, vélelmezhető, hogy ennek is köszönhető a víz megjelenése. A HVO munkatársainak legfrissebb vizsgálata szerint

a víz hőmérséklete 70 Celsius-fok, ami azt jelenti, hogy a magma felszín közelében lehet, és jelentős hőhatást gyakorol.

A mostani mintegy egy éves nyugalmi szünet szokatlan a vulkán életében, hiszen korábban, 1983. január első napjaitól folyamatosan zajlott a vulkáni működés. A kérdés, hogy mikor és miképpen újulnak fel a vulkánkitörések?

Két eset lehetséges

Az egyik, hogy a Kilauea vulkáni területen kezdődik egy új vulkánkitörési szakasz. Dan Swanson már hónapokkal korábban is arra figyelmeztetett, hogy ez jóval robbanásosabb és ezzel jóval veszélyesebb lehet, mint azt eddig megszoktuk. Ez azért fontos, mert a hawaii vulkáni működést általában békésnek, alapvetően veszélytelennek, turistacsalogatónak tartják, és ezért kisebb a figyelem arra, hogy e vulkán másra is képes.

A vulkáni történetben voltak ilyen erőteljesebb robbanásos kitörésekkel teli időszakok, mint például legutóbb 1500 és 1890 között, amikor a kitörések számos halálos áldozatot is követeltek, sőt befolyásoltak harci helyzeteket is.

A robbanásos kitöréseknek két mozgatórugója lehet: az egyik az a tény, hogy a Halema’uma’u kráter alja a talajvízszint alatt van. Ez azt jelenti, hogy ha egy csendes lávaöntő kitörési esemény során kialakul egy lávató, akkor ez kölcsönhatásba léphet a talajvízzel, ami heves robbanásos kitörést okozhat. Az is megtörténhet, hogy a felszín felé törő magma keveredik a talajvízzel és okoz robbanásos kitörést. Amennyiben a kráter alján lévő vízmennyiség megnő és egy kiterjedtebb tó alakul ki (erre még nem volt példa), akkor ez potenciálisan már jelenthet egy robbanásos kitörési lehetőséget. Történhet azonban az is, hogy a magma gyorsan nyomul felfelé és ekkor a magmában lévő gázok túlnyomása okozza a robbanásos kitörést.

A Föld legnagyobb hegye is kitörhet

Végül, bekövetkezhet egy másik jövőbeli vulkáni működés is a szigeten: a Kilauea vulkáni terület felett magasodik a Mauna Loa, a Föld legnagyobb hegye (a tengertalapzattól mérve több mint 10 ezer méter magas vulkán).

A Mauna Loa utoljára 1984-ben tört ki és az azóta eltelt nyugalmi időszak a leghosszabb a történelmi időben feljegyzett működés alapján, azaz meglehetősen hosszan alszik már a tűzhányó. A vulkánok persze nem e szerint működnek, azonban az elmúlt években többször előfordult, hogy amikor emelték a készültségi fokozatot, mert erősödtek a földrengésjelek, felszínemelkedést tapasztaltak. Ez azt jelenti,

hogy feltöltődik a vulkán alatti magmatározó.

Egy kitörés esetén látványos lávafüggönyt, lávaszökőkutakat várhatunk, ami pedig lényeges, hogy gyors folyású lávafolyamokat, amik hamar elérhetik az óceánt és veszélyeztethetik a lakosságot.