A napkitörés (fler) néhány perces heves robbanás a Nap fotoszférájában vagy afölött. A flerek ellentétes polaritású mágneses terek találkozásakor felszabaduló energiából táplálkozhatnak. Hőmérsékletük több tízmillió fok is lehet.

Egy-egy fler alkalmával több millió tonna anyag hagyja el a Napot másodpercenként 1000 kilométeres sebességgel. Általában a napfoltokhoz kapcsolódnak, a legerősebb naptevékenység idején 30-80 fler is előfordul naponta. A fler nemcsak a Napon, hanem egyes csillagokon is megfigyelhető (flercsillag).

Szombaton észlelték a kitörést, amelyet az 1302. számú "napfoltszörny" produkált. A képződmény oly hatalmas, hogy szabad szemmel is látható a Földről - átmérője 160 ezer kilométer, vagyis a napfolton tíz egymás mellé helyezett Föld is elférne.

A koronakidobódás (koronakitörés) generálta napvihar erőssége a G1 és G5 között terjedő geomágneses skálán G3, azaz közepes besorolást kapott. A flert X1,9-es kategóriába sorolták, vagyis csaknem maximális erősségűnek értékelték a tudósok. Az ilyen erősségű flerek nem számítanak ritkaságnak a 11 éves napfolttevékenység-ciklus "felmenő" szakaszában, amely 2013 éri el a maximumát.

A napviharok zavarokat okozhatnak a műholdas összeköttetésben, az energiaellátásban, ahogy olyan navigációs rendszerek működésében is, mint a GPS. Jelenleg azonban kevés jel mutat arra, hogy ilyen gondokkal számolni kellene, legfeljebb északon lesz a szokottnál valamivel erősebb a sarki fény. Ez azzal magyarázható, hogy a gigantikus folt a Földről látható napkorong szélén helyezkedik el, amennyiben a napkitörés egyenesen bolygónk felé irányult volna, a geomágneses vihar súlyos, vagy extrém besorolást kapott volna.

A koronakidobódás a naptevékenység egyik megnyilvánulása: a napkorona egy darabjának kilökődése a bolygóközi térbe. Ilyenkor több tízmillió tonna szuper forró gáz indul útnak a Föld felé. A szuper forró gáz kölcsönhatásba lép bolygónk mágneses mezejével, ami geomágneses viharokat okozhat.