"Eredetileg arról volt szó, hogy új szöveggel, magyarul szólaljanak meg az áriák és különböző jelenetek - még nem tettünk le erről, de ez még hátravan. Most az összekötő szövegek az én munkáim" - számolt be az InfoRádiónak Lackfi János.

"Mindazt, ami korábban prózában hangzott el, megpróbáltam berímelni, kicsit kackiásabbá, izgalmasabbá tenni, nyelvi megoldásokkal feldobni, másrészt a már meglévő játékosságot tovább fokozni, hiszen ez eredetileg nem gyerekeknek íródott mű. A kisebbek ízléséhez és felfogó képességéhez kellett igazítani a darabot" - fűzte hozzá a költő.

A munkája másik része, mint elmondta, az volt, hogy miután ez nem egy teljes opera - tehát a nehezebben érthető, értelmezhető részeket közös megegyezéssel elhagyta a szerkesztő a rendező és a karmester - több helyen át kellett hidalni a tátongó lyukakat.

"De ezzel nem egy herélt Varázsfuvola jött létre, hanem egy másik történet" - mutatott rá.

Lackfi János jelezte: annak a híve, hogy minden nagy alaptörténetet, mítoszt érdemes újramesélni, más stílusban is.

"Vannak, akik nagyon szigorúak és úgy gondolják: ezt nem szabad, ülje végig a gyerek az előadást akkor is, ha belepistul, vagy majd ha felnő, elmegy és megnézi. Ezzel szemben tudjuk, hogy gyakorlatban a gyerekek addig mozgathatók csoportosan, amíg iskolába járnak., Amint onnan kinőnek, saját ízlésük, fejük után mennek. Tehát célszerű olyan szórakoztató, izgalmas formában megmutatni nekik nagy-nagy mítoszokat, hogy aztán később lehet, hogy nem egy közülük átlépi az Opera küszöbét és azt mondja: ide nekem a Varázsfuvolát!" - fogalmazott a költő.

Toronykői Attila rendező a cirkusz világába helyzete a történetet. A legfiatalabb operaénekes-generáció mellett az artistaképző intézet növendékei is részt vesznek az előadásban. Lackfi János a verses szövegbe igyekezett belecsempészni a manézs világát.

"Természetesen én is tudtam, hogy ebből jó nagy cirkusz lesz, a szó többféle értelmében, de leginkább jó értelmében, és támogattam ezt a megoldást. Mindenképpen nagy élmény a gyerekeknek azt látni, hogy náluk csak egy kicsivel idősebb fiatal művészek állnak a színpadon egyrészt a gyerekkarban, másrészt nem akármilyen bűvész-számokat és artista számokat bemutatva" - mondta el a költő.

"Minden efféle produkciónál megszívlelendő tanulság, hogy jó, ha a színházban nem csak egy távoli világba becsöppenek, hanem egy kicsit stimulál engem is a közeg, s az a gondolat, hogy ha ők képesek voltak fejjel lefelé lógva megcsinálni valamit a trapézon, akkor valami érdekeset, izgalmasat, különlegeset én is képes leszek megtenni. Ezért is vonzó világ a cirkuszé gyermekszereplőkkel egy gyermek- vagy kamaszközönség számára. Eközben nagyon sok alapdallam beivódik a gyermekek lelkébe és belső világuk részévé válik" - fogalmazott Lackfi János.