A Munkáspárt élére azért kellett új vezetőt választani, mert az előző vezető, Ed Miliband - aki markáns baloldali fordulatot próbált végrehajtani - a májusi parlamenti választásokon elszenvedett súlyos vereség után lemondott.

A nyár elején kezdődött vezetőválasztási kampány három hónapja alatt a közvélemény-kutatási adatok a négy jelölt - Andy Burnham, Yvette Cooper, Jeremy Corbyn és Liz Kendall - közül végig a párton belül korábban teljesen esélytelennek tartott 66 esztendős Corbyn győzelmét valószínűsítették.

Corbyn azonban még az előrejelzések által jelzettnél is átütőbb, földcsuszamlásszerű győzelmet aratott. A párt vezetőválasztási szabályai szerint a szavazásra jogosult tagoknak preferencia-sorrendet kell felállítaniuk a jelöltek között. Az elvileg többfordulós szavazatszámlálás során mindig az a jelölt esik ki, aki a megmaradt mezőnyből a legkevesebb voksot gyűjtötte, végül pedig az győz, aki először átlépi az 50 százalék plusz egy voks jelentette határt.

Corbyn a szombati kongresszuson ismertetett eredmények alapján azonban már az első szavazatszámlálási fordulóban hatalmas fölénnyel, a leadott érvényes voksok csaknem 60 százalékával megnyerte a Munkáspárt vezetőválasztását.

A második helyen végzett Andy Burnham mindössze 19 százalékot kapott.

Jeremy Corbyn politikai programja még sokkal markánsabban baloldali, mint elődjéé volt.

A kampány idején a Labour több prominens politikusa óva intette a tagságot Corbyn megválasztásától.

Tony Blair volt brit miniszterelnök, a Labour egykori vezetője, aki a Munkáspárt történetében rekordot döntve három választást nyert meg egymás után, nem sokkal a kampány vége előtt maga is szenvedélyes hangú beszédben igyekezett lebeszélni a párt szavazásra jogosult félmillió tagját és külső támogatóját arról, hogy Corbynra voksoljanak.

Blair kijelentette: a régi időkre jellemző, "hagyományos balos alapállásból" ma már nem lehet választásokat nyerni, csak "középről", akkor, ha a Munkáspárt széles választói bázis számára jelent vonzerőt, és ha támogatja az üzleti-vállalkozói szférát.

Hozzátette: akinek a szíve Corbyn felé húz, az "jobban teszi, ha szívátültetésnek veti alá magát".

Jeremy Corbynt a Munkáspárton belül is az 1980-as évekbeli hagyományos "szocialista" Labour-politika veteránjaként és valószínű feltámasztójaként emlegetik, a brit sajtóban pedig megjelentek róla olyan jellemzések, amelyek a radikális baloldali görög kormánypárt, a Sziriza irányvonalához hasonlították politikai alapállását.

A szombati eredményhirdetés előtt a lapokhoz olyan értesülések is eljutottak, hogy Corbyn győzelme esetén a Labour centrista vonulatának képviselői lázadást terveznek a párton belül, és megpróbálják elérni Corbyn lemondatását.

Jeremy Corbyn - aki a következő, 2020-ban esedékes parlamenti választásokon 71 esztendős lesz - 32 éve képviseli az észak-londoni Islington kerület választókörzetét az alsóházban. Eddig nyolcszor választották parlamenti képviselővé, de mindig a Labour-frakció hátsó padsoraiban ült, és a munkáspárti árnyékkormányban soha nem vállalt szerepet.

Corbyn politikai célkitűzéseinek sarkalatos pontjai között szerepel a brit önálló nukleáris csapásmérő erőt hordozó Trident tengeralattjáró-flotta felszámolása, valamint a korábbi konzervatív kormányok idején privatizált nagy infrastrukturális hálózatok, köztük a brit vasút visszaállamosítása.

Tett olyan kijelentést is, amely szerint Nagy-Britanniának ki kellene lépnie a NATO-ból.

Jeremy Corbynról köztudott az is, hogy vehemensen ellenzi a monarchia intézményének fenntartását, bár egy minapi nyilatkozatában kijelentette, hogy ha vezetésével a Munkáspárt választást nyer, és ő lesz Nagy-Britannia miniszterelnöke, nem indítana "harcot" a királyság felszámolásáért.