A szociáldemokrata párt (SPD) politikusát a vártnál nagyobb többséggel választották meg kormányzó polgármesternek. A kormányoldalnak - az SPD-nek és a konzervatív CDU-nak együtt - 85 képviselője van a 149 tagú Képviselőházban, és Müllert 87-en támogatták, vagyis az ellenzék oldaláról is kapott szavazatokat.

Klaus Wowereit augusztusban jelentette be, hogy december 11-ei hatállyal távozik tisztségéből. Az utódjelöltöt az SPD berlini szervezete belső szavazással választotta ki három pályázó közül. A koalíciós társ CDU előre jelezte, hogy elfogadja az SPD döntését és támogatja a pártválasztáson győztes politikust, aki Wowereit negyedik, 2011-ben megalakult kormányában (Szenátus) a városfejlesztési szenátori tisztséget töltötte be.

Michael Müller a megválasztása után letette hivatali esküjét és kinevezte a kilencfős Szenátus tagjait. A koalíciós partnerrel kötött megállapodás alapján a négy CDU-s szenátort megtartotta, az SPD-s gárdát pedig két új emberrel frissítette, így a pénzügyekért ezentúl Matthias Kollatz-Ahnen felel, aki az utóbbi tíz évben egy nagy nemzetközi üzleti tanácsadó cégnél dolgozott, míg a városfejlesztési ügyeket Andreas Geisel eddigi Lichtenberg kerületi polgármester viszi tovább.

Michael Müller 50 éves, nyugat-berlini származású, szakmája nyomdász, és a politika mellett sokáig egy nyomdaipari családi vállalkozást vezetett. Az SPD-hez 1981-ben csatlakozott és 1989-től tölt be különböző tisztségeket a párt fővárosi szervezetében.

Az új polgármester Wowereithez képest visszafogott, fegyelmezett hivatalnoknak tűnik. Egy interjújában azt mondta, hogy nincs meg benne az a "glamour-faktor", amely elődjét jellemzi. Az új berlini polgármester fő feladatának a bevándorlás révén évente nagyjából 40 ezer fővel gyarapodó és egyre drágább városban mind súlyosabbá váló lakásínség enyhítését tartja.

Klaus Wowereit a leghosszabb ideje hivatalban lévő és legidősebb tartományi kormányfőként távozott posztjáról. A 61 éves politikus vezetése alatt Berlin a legtöbb elemzés szerint a huszadik század húszas éveinek aranykorához mérhető virágzásnak indult. A Wowereit-féle híres, egy 2003-ban adott interjúból származó mondás szerint "szegény, de szexi" város a hidegháborús megosztottság után nemcsak az újraegyesített Németország új fővárosaként, hanem globális kisugárzású metropoliszként született újjá, jelenleg egyebek mellett a kortárs zene, képzőművészet, irodalom és építészet egyik legfontosabb központja, és a városfejlesztési célok között szerepel, hogy a fő erőforrásként az információra támaszkodó tudásgazdaság térségi centruma, "európai szilícium-völgy" legyen.

Klaus Wowereit megbízatása 2016 őszén járt volna le. Augusztusi lemondásakor tartott sajtótájékoztatóján három évtizedes politikai pályafutása legnagyobb vereségeként értékelte, hogy nem készült el időben a berlin-brandenburgi Willy Brandt nemzetközi repülőtér (BER).

Wowereit népszerűsége több mint tíz évig töretlen volt, és a közvetlen modorú, bohém, bevallottan meleg politikus személyes támogatottságának tulajdonítható, hogy az SPD 2011-ben - sorban harmadszor - megnyerte a képviselőházi választást a történelmi nagyságú munkanélküliség és az államháztartást terhelő több mint 60 milliárd eurós adósság ellenére.

Egy évvel később viszont kiderült, hogy a BER nem készül el időben és a tervezettnél sokkal több pénzbe kerül. A repülőtér az egykori NDK területén kezdett eddigi legnagyobb beruházás, 2006 óta épül. A tervezési és kivitelezési hibák sora miatt még mindig nem fejezték be a munkát, és az átadásra jelenleg nincs hivatalos határidő. A kudarc megtépázta Wowereit párton belüli tekintélyét, népszerűsége pedig egyre csak süllyedt. A lemondása előtti utolsó mérések azt mutatták, hogy ő a legkevésbé kedvelt berlini politikus, holott korábban a legnépszerűbb volt, és 2006-os - második - képviselőházi választási győzelme után még lehetséges szociáldemokrata kancellárjelöltként is emlegették a sajtóban.