375 millió uniós választópolgár, 27 tagállam, 736 képviselő 5 évre - ezek a legfontosabb számadatai az Európai Parlamentnek, amely az Európai Unió három alapvető intézménye közül az egyetlen, amelynek összetételéről a szavazók dönthetnek. Ha a testület helyét akarnánk meghatározni az uniós intézményrendszerben, akkor azt mondhatnánk, hogy az Európai Tanács a tagállamok, az Európai Bizottság a közösség, az Európai Parlament pedig az állampolgárok érdekeit képviseli a

döntéshozatalban.

Bár a nemzeti parlamentekhez képest jóval kisebb hatáskörrel rendelkezik (önállóan például nem alkothat törvényt), mégis alapvető pillére az uniónak. Az évek során egyre erősebb hatáskörökkel felruházott testület a Tanáccsal közösen fogadja el a költségvetést és felügyeli a Bizottság munkáját is, ráadásul utóbbi szervezet összetételére (vagyis a biztosok személyére) is az EP-képviselők bólintanak rá.

Deficites működés

Annak ellenére, hogy az EU legdemokratikusabban felálló testületéről van szó, működését számos kritika éri. A leggyakrabban elhangzó fogalom ezzel kapcsolatban a demokratikus deficit, amely már az uniós szakzsargonba is bekerült. Ez azt jelenti, hogy hiába választják meg maguk az állampolgárok az EP-képviselőket, a Parlament távol áll az európai átlagpolgártól, kevés a befolyása a mindennapi életükre. Vagyis hiába a legdemokratikusabb uniós testület, a Tanácshoz és a Bizottsághoz képest túl gyenge.

Az EP-vel kapcsolatos másik leggyakrabban említett bírálat az, hogy működése túl sok pénzébe kerül az uniónak, illetve az uniós állampolgároknak. A testület hivatalos székhelye ugyanis Strasbourg (itt tartják a fontosabb plenáris üléseket), ám a Parlament bizottságai Brüsszelben üléseznek, a hivatali apparátus pedig Luxembourgban kapott helyet.

A saját bőrünkön is érezzük

A súlyos kritikák ellenére még a leghangosabb EU-ellenesek is belátják, hogy a mostani összetételében 2004 óta dolgozó Parlament ötéves munkájához több, az állampolgárok mindennapjait is érintő határozat köthető. Elsőként kell említeni a REACH-határozatot, amelyet az elmúlt húsz év legfontosabb uniós rendeletének tartanak.

A Registration, Evaluation and Authorisation of Chemicals (vagyis betűszóval a REACH) 2007. június 1-jén lépett hatályba, és többek között azt hivatott biztosítani, hogy a vegyi anyagok tulajdonságait minél gyorsabban és pontosabban lehessen meghatározni. A kemikáliák regisztrálást, értékelését, engedélyezését és korlátozását szabályozó rendelet értelmében azoknak a vállalatoknak, amelyek évente egy tonnánál több vegyi anyagot állítanak elő vagy importálnak, a terméket be kell jegyeztetniük az Európai Vegyianyag-ügynökség központi adatbázisába.

Bár ezt tartják a legfontosabb rendeletnek, az átlagpolgár szinte biztos, hogy egy másik, a mobilozással összefüggő határozatot említ az EP-vel kapcsolatban. 2007 nyarán lépett életbe ugyanis a roaming díjak korlátozására vonatkozó szabályzat, amelyet az EP eddigi legkézzelfoghatóbb döntésének tartanak, mivel az uniós polgárok saját pénztárcájukon érezhették az eredményt: olcsóbban telefonálhatnak, ha külföldön, de uniós országban tartózkodnak.

A fontosabb rendeletek között említik még a "három huszas határozatot", vagyis az uniós klímacsomag elfogadását is, amelyben Európa kötelezi magát arra, hogy legalább húsz százalékkal az 1990-es szintek alá csökkenti az üvegházhatást okozó gázok összesített kibocsátását. Ugyancsak 2020-ra húsz százalékkal növelik az energiahatékonyságot, és az EU egész területén húsz százalékkal bővítik a megújuló energia részesedését az energiafelhasználásból, valamint a közúti közlekedésben felhasznált üzemanyagok legalább tíz százalékának megújuló energiaforrásokból kell származnia.

2008 júliusában az Európai Parlament elfogadta azt a rendeletet, amely arra kötelezi a légitársaságokat, hogy áraikban pontosan tüntessék fel az adókat és egyéb illetményeket, amelyeket az utasoknak a jegyárban ki kell fizetniük.